A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-08-01 / 8. szám

358

nyugtalanság adná elő magát, forduljanak hozzám. Első elmélkedésünket a Szentlélek Himnuszáról végezzük, abban a tudatban, hogy a magunk erőlködése nem elég és Istentől jön minden kegyelem.

Mindnyájan jegyzőpapírjuk fölé hajoltak.

A Páter Magiszter hangja hűvösen, komolyan, nyugodtan emelkedett:

— Ne gondoljanak másra, csak lelki hasznukra. Csak azért jegyezzenek, hogy imájukban segítse önöket az, amit hallanak.

20

^Vy^egkezdődött Loyolai Szent Ignác, a világot elhagyó manrézai 11L remete, a szent és rendalapító, a könyörtelen őszinteségű lelki mester, az értelem és akarat, az ima és cselekvés, a körültekintő és megfontolt elme lelkigyakorlata, pontosan úgy, ahogy meghagyta, a- hogyan tapasztalatból ismerte és gyakorlatból tudta, hogyan kell végezni.

Páter Magiszter, ott előttük, elvesztette egyéniségének különlegességét. Még hangja is másképpen hangzott: úgy beszélt, mint aki nem a magáét, nem is a rendalapítójáét, hanem Isten örökérvényű i- gazságait mondja el.

— Okosnak kell lennem. Ne építsek homokra. Nehogy egyszer összedűljön életem épülete. Az alap a leglényegesebb. És ez az alap: Uram az Isten. És én szolgája vagyok. Ha tőle vagyok, kötelességem őt szolgálni. Az övé vagyok. Az edény kérdezi-e a fazekastól: miért készítettél? Én sem kérdezem. Szolgálatára állok. Autonóm ember nincs. Az Istentől nem függetleníthetem magam. Mint a középkor hűbéres ura elé térdelt, én az Isten elé térdelek. A Tied vagyok! Élni annyi, mint Istennek minden akaratára igen-t mondani. (folytatjuk)

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

O^ita Mihály, öreg gazda, házánál érdekes dolgok történtek, amió- O ta ifjabb Szita Mihály asszonyt vitt a házhoz. Menye, a Kati, első nagy boldogságát valami megzavarta. Jó lélek volt a Kati. Dolgos is, ügyes is, jó is, szép is — egyszóval minden megvolt benne, ami az ifjú gazdát boldoggá tette. Az apóssal sem volt eleinte semmi baj. Az öfeg is ftülta firtatok bpl_dp| dögság hónapjai ’ elmúlfaác', egy ,t