A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
327 — Isten hozta nálunk, páter provinciális. Alig ismerem meg ebben a világi öltözékben. Persze, nem ajánlatos ezekben az időkben a reverenda... — Kérek enni. — Istenem, milyen éhes lehet, hogy ezt csak így mondja? Mikor evett utáljára? Foglaljon helyet. — Kedves férje nincs idehaza? — Ó nagyon későn jár haza mostanában. Kénytelen volt különmunkát vállalni, mert a tervezőirodán kapott egyszemélyes fizetés nagyon kevés a családnak. így is nehezen jövünk ki... — Miért nem megy el maga is dolgozni, kedves Enikő? — De kedves páter, hogy mondhat ilyet? A női hivatás gyerekeket vi- lágrahozni, felnevelni. Hogy is mondhatnék le erről az Istentől kapottkül- detésről? Különösen most, hogy vannak gyermekeim! — Ha behoz valami ennivalót, megmondom, hogyan... fösünó'nv a többivel ne fáradjon, elég a zsíroskenyér, tea...Szóval: semmiképp ne mondjon le az anyai hivatásáról. De, ugye szokottá kedves férje segítenie házimunkában? — O, hogyne. Vasárnaponként rendszerintő főz valami finomat, hogy nekem is legyen "szabadnapom". Meg nagytakarításkor... — No látja! Ahogy ő a hivatása teljesítése mellett rendszeresen kisegíti Magácskát, ezt viszonozhatja is, ha minden kötél szakad. Nem mondom, hogy könnyű a dupla megterhelés, de vegye Isten akaratának ezt is. — Isten akarata, amit az ateista uralom ránkkényszen't? Talán azt is Isten akaratának mondja, hogy így az utcára kerültek egyik napról a másikra? — Majd olvassa el Tóbiás könyvéből a 13. fejezetet: "Maga az Isten szórt szét titeket..." Egyébként éppen ezzel kapcsolatban jöttem. Beszéljék meg kedves férjével, hogy be tudnának-e fogadni egy öreg pátert a cselédszobájukba. A fiataljaink hazamehettek szüleikhez, de az öregeket nincs hova tennünk... Vegyék figyelembe, hogy ez veszélyes lehet: házkutatások, gyerekek jövője, meg ilyesmik... — Azt hiszem, a férjem nevében is mondhatom, hogy máris küldheti a pátert. — Egyelőre nem tudunk miből kosztpénzt adni. Kis türelmet kérünk, amíg mindenki megtalálja a helyét az életben... — Ha Isten ad "báránykát”, ad hozzá legelőt is. Ez nem probléma. — Dícsértessék. .. Utoljára gyóntam két hete. Egy súlyos lelkiismereti terhet szeretnék le tenni, ami é• vek óta bántott, de olyan kilátástalan volt minden.. . Férjem börtönben volt. Kénytelen voltam dolgozni menni, de ezáltal
