A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-07-01 / 7. szám
3P9 Volt úgy, hogy álmából felriadva, éjszakának idején a lányához futott, mert félt tovább egyedül maradni. Néha megboldogult férje jelent meg neki álmában, máskor meg a háborúban elesett fia, olykor meg az apja. így aztán a pap nem is csodálkozott, mikor egy késő este, a- mikorafalu már mély álomba merült, de a lőcsfalvi pap, mint afféle kevésalvású ember még akkor is olvasgatott s Julis asszony kopogtatása rázta fel a könyvéből. — Jaj, Főúr, bocsásson meg, hogy zavarom, de borzasztó... — No, mi a borzasztó? — kérdi a lőcsfalvi pap. — Jaj nekem, itt van Anna lánya. Nem tudott kihez futni ijedtében szegény feje... — Na, mi az, mi történt? — •Arra kér, menjek vele _ tüstént, mert anyja egészen odáig van. Valami idegent látott a házban, oszt ijedtében rácsapta az ajtót, még a kulcsot is ráfordította, oszt most nem mer bemenni. — Jó, hát csak menjen vele, és nézze meg, mi történt. — De én se merek magamba. Kit is kéne megkérni, valami emberfélét, aki nem ijedős, tán a harangozót... ? — No, nem zavarjuk az öreget. Majd én elmegyek. — Jaj, hogy az Isten áldja meg a jóságát! M egérkeztek Anna asszony házához. Az özvegy az udvaron az eperfa alatt reszketett a lócán halálsápadtan és lánya átölelve tartotta. Nem szólt, csak az ajtóra mutatott. Még a kulcs is benne volt, de ráfordítva. — Hát mi van ott? — kérdi a pap, halkan, hogy a szomszédok észre ne vegyék. — Jaj, Főúr, hazagyüttem a szomszédéktul. Meggyújtottam a petrólámpát, oszt vinném be magammal a szobába, hát ahogy kinyitom az ajtót, egy idegen öregember fekszik az ágyamban — suttogta reszketve Anna asszony. — Hát nyitva hagyta a házat, amikor átment? — Nyitva hát. Hisz csak a szomszédba vóttam. így csináljuk errefelé. — No és mit szólt az öregember, amikor rányitotta az ajtót a lámpával? — kérdi a pap. — Azt se mondta, hogy bükk-makk, csak bámult rám. Hiába kiátottam el magam ijedtemben: Sipirc kifelé! Mit csinál a házamban?. .. Meg se mozdult, csak meresztette rám a szemit. — No és? — kérdi ismét a pap. — Oszt én csak kiugrottam, oszt ráfordítottam a kúcsot az ajtóra! Oszt elszaladtam a jányomér.
