A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-07-01 / 7. szám

3°5

szenvedőkre, a nincstelenekre, a kifosztottakra és öntötte rájuk bal- zsamkéntKrisztus szenvedését, a Krisztusban való hitet és a feltámadás valóságát. Ez volt igazán a közéleti munka, a lelkek restaurálása, megvigasztal ás a, a lelki sebek bekötözése. Mert sok volt a beteg, sérült lélek, akikhitüket vesztették, összezavarodva attól a gondolat tói: hogyan engedhetett meg az Úristen ennyi emberi gonoszságot?

Társulata tagjait, a testvéreket, egyhónapos a ‘jegyzőkönyv’ megújuló lelkigyakorlatba vitte. Munkájuk miatt ez három egymást követő* csoportban volt megoldható. Mindegyik csoporttal őmaga foglalkozott. S a lelkigyakorlatok végén minden testvér elmondhatta, hogyan 'tapasztalta* meg az elmúlt súlyos évben az Úristennek gondviselő jóságát. Mindezt leírták, okmányba foglalták, és 1945 Pünkösd keddjén, május 22-én; valamennyien aláírták. Slachta Margit fogalmazásában ezt az ígéretet

tették a testvérek: 'Meghódítva az isteni Jóság által, ünnepélyesen kimondjuk, hogy Társas águnk a maga egészében természetfölötti a- lapra akar helyezkedni és azon al- kútlanul megmaradni. .. Ezt avval a hittel is tesszük, hogy a Gondviselés nekünk munkarészt szánt abban az új világban, mely rengések, viharok, borzalmak közt és nem Isten szellemében született. Azt reméljük, hogy szolgálatot enged nekünk az új pogány világ megkeresztelésénél. Ennek az isteni gondolatnak csak akkor tudunk eleget tenni, ha egészen természetfelettiek leszünk."

A romok eltakarítása még sokáig tartó ismét a közéletben feladatot jelentett. Mégis, 1945 tavaszán,

amint a vezetésre képes férfiak egymással közlekedni tudtak, elkezdték a tanácskozást és a tervezést: mit lehet tenni a közjó érdekében a jelen körülmények között. Slachta Margit is résztvett ezeken a megbeszéléseken. Kész volt együttműködésre addig, amíg az lehetséges a krisztusi elvek feláldozása nélkül. A Kea lelkigyakorlat résztvevői