A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-01 / 1. szám
32 bérmálási és elsőáldozási előkészítő oktatáshoz hasonlóan — a lelkészek minden év október 15-éig írásban kötelesek bejelenteni a területileg illetékes helyi tanácsnak". Interpretáció kérdése maradt, hogy a hitoktató pap az iskolai év folyamán változtathat-e a bejelentett helyen és időponton. Ha ugyanis az iskola igazgatója megváltoztatja a tanrendet és iskolai programot tesz a hitoktatás időpontjára, a tanulók kötelesek az iskolai programon résztvenni. "Az iskolába járó fiatalok tanulmányi rendjét és fegyelmét" ne zavarja a hitoktatás — szögezi le a megegyezés második pontja. Az iskola igazgatóját semmi előírás nem köti, hogy tekintettel legyen a templomi hittan időpontjára. Még ha az adódó konfliktusokat az iskola éa a tanács előzékenyen oldják is meg; az előzetes írásbeli bejelentési kötelezettség — mely természetesen mindig fennáll — a papot az állandó vesszőfutás lehetőségének teszi ki. A bejelentési kötelezettség ilymódon a templomi hitoktatás "szabályozásának" eszközévé válhat. A templomi hitoktatásra nincs hatóságilag ellenőrzött jelentkezési kötelezettség, a templomi hitoktatókat helyenként mégis névsorok beterjesztésére akarjákkötelezni, a hittanos csoportok létszámának ellenőrzése címén. A névsorok alapjánaz iskolák és tanácsi szervek belátásuk szerint alkalmazhatnák az iskolai hitoktatás visszaszorításánál kipróbált módszereket a tanulókkal és szülőkkel szemben. Mivel a templomi hitoktatás az új rendezés szerint formálisan is - az iskolai hitoktatáshoz hasonlóan — segédeszközökkel, visszakérdezéssel tartható, a negyedik pont kimondja: "Ezen oktatási eszközök felhasználásánál — hasonlóan az iskolai oktatáshoz — meg kell tartani az állami felügyeletre vonatkozó rendelkezéseket". E pontra hivatkozva, azon a címen, hogy a szemléltetőeszközök használatát ellenőrzik, utasítást kaptak az iskolaigazgatók, hogy hivatalosan ellenőrizzék vagy ellenőriztessék a templomi hittanórákat. A hittanórákat a templomban végighallgató igazgató nemcsak tudomást szerez mindarról, ami a hittanórán történik, de megfigyelheti a gyermekek egyéni vallásos megnyilatkozását is. A materialista nevelés iskolai tekintélyi képviselőjének személyes jelenléte pedig a gyermekre meg- félemlítően hat még akkor is, ha nem alkalmaznak nyomást a templomi hitoktatás abbahagyására. Mivel a templomi hitoktatás szabályozása nem egyoldalú állami rendelettel történt, hanem megállapodás formájában, melyet a püspöki kar is tárgyalt, a lelkészkedő papság megdöbbenéssel vette tudomásul a végrehajtás formáját és helyi túlkapásra gondolva ellenszegült, amiből nyílt konfliktusok keletkeztek. Az egyik dunántúli általános iskola igazgatóhelyettese így számolt be saját esetéről egy
