A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-06-01 / 6. szám

Arató Jolán

a8o

Válói__

E

ste az asszony gondterhes arccal hajolt beteg kislánya ágya fölé. — "Magas lázad van, Évikéin. Éjjelre nyitva hagyom résnyire a hálónk ajtaját. Ha megszomjaznál, vagy bármit kívánnál, csak hívj. En meghallom. Jójcakát."

Anyu eloltotta az éjjeliszekrényen álló kis villanylámpát. A gyerekszobára sötét, bársonyos csönd borult. Évi alvásra készülődött, de a homloka tüzelt és nem jött álom a szemére. Később, mikor a szülők bementek a hálószobájukba, a sötét ajtó nyitott résén hosszú fénycsík futott végig. Évi figyelgette ezt a furcsa csíkot. Egyszerre, a résen át, ellenségesen villongó hangok érkeztek.

(anyu hangja) "Én ezt nem bírom tovább, Gyula. Tesohasemon- dodmeg, hogy hol kószálsz. Azthiszed, nem érzem, hogy parfümszagod van? Undorító!"

(apu hangja) "Parfüm? A te illatos szappanoddal mosakodtam. Ez az egész. De te mindent felfújsz, dramatizálsz, te hisztérikus szamár!"

(anyu, nagyon sértődötten) "Már megint ez a gorombaság! En ebbe bele őrülök."

(apu) "Nem érdemes megőrülni. Egyszerűbb elválni. Ezek az ostoba féltékenységi jelenetek még az én idegeimet is felőrlik. Minek kínozzuk egymást? Elválunk és kész."

(anyu) "Elválni... Persze, te ezt szeretnéd. Értem, nagyon is értem. De én nem válók el. A házasság felbonthatatlan."

(apu) "Dehogyis felbonthatatlan."

(anyu) "Felbonthatatlan."

(apu, nagyon dühös hangon) "Felbonthatatlan a csudába! Elég volt. Hallgass!"

Anyu sírása hallatszik. Igen, anyu sír. Aztán érthetetlen suttogás. Aztán megint apu kissé durva hangja:

"Mondtam, amit mondtam. Holnap elmegyünk az ügyvédhez és bejelentjük a válási szándékot. Az ügyvéd majd bebizonyítja neked, hogy felbontható..."

Anyu zokog. — Aztán csend. Fenyegető némaság. Az ajtórésről eltűnik a fénysáv. A sötétség teljes. —