A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

— Új ruha? — rémüldözött Anyuska. — Csaknem vettél megint újat, hiszen már annyi ruhád van.

— Persze, hogy vettem. Az utazásra.

— Jaj, hogy te hogy szórod a pénzt. — szomorkodott Anyuska.

— Nem a tiedből szórom. Az én keresetemből azt vásárolhatom, ami tetszik. A pénz arra való, hogy kiadjuk.

Kínos csend következett. Anyuska úgy érezte, hogy őképtelen Lilikét meggyőzni arról, hogy a pénzzel kicsit takarékoskodni is kellene. Valami fojtogatta a szívét. Emiatt nem is volt ereje ahhoz, hogy a beszélgetést folytassa.

Liliké felállt.

— Apa üzeni, hogy majd bejön délután. - mondta és már ment is. A loknik iránti elővigyázatosságból nem csókolta meg Anyuskát. Csak az ajtóból intett neki búcsút.

M

ilyen rövid volt ez a látogatás" — sóhajtott magában Anyuska. Aztán, mikor érezte, hogy a szíve elnehezül, kimondta a lelke mélyén a vigaszt hozó mondatot: "fő, hogy neki legyen jó". De érezte, hogy Lilikével valami nincs rendben. Ezért kihúzta az éjjeliszekrény fiókjából az imakönyvet és abban reménykedett, hogy majd a jó Isten segít. A könyv véletlenül ott nyílt ki, ahova azt a szép Jézus Szíve ké- pecskét tette, amit az ápolónővér ajándékozott neki. Hosszanelnézte a Szent Szív képét és beszélni kezdett hozzá: "Látod, Jézusom, ezzel a Lilivel valami baj van. Nagyon szeretném vele megértetni, hogy ne szórja apánzt, meg hogy nem szép tőle, hogy elutazik pont most. Ki fogja akkor a lakást takarítani? Ki fogja Kálmán ágyát megvetni? Hiába beszélek én Lilinek. Nem hallgat rám. Talán túlságosan elkényeztettem és ez a baj. Bocsáss még, kérlek, ha én vagyok a hibás. De most nagyon aggódom Liliért. Kérve-kérlek, vedd őt oltalmadba!"

A képen a Szent Szívből kitörő lángok bátorítóan sugároztak, mintha azt súgnák: "te csak szeress, a többit bízd rám".

Anyuska már nagyon fáradt volt. Hátradőlt és lehúnyt szemmel így folytatta lelke mélyén az imát: "Tudod, Jézusom, ha akarod, én szívesen szenvedek és értük ajánlok fel mindent, mert csak az a fontos, hogy nekik legyen jó. A magam számára nem kérek semmit. Lemondok én még a narancsról is. Az injekciókat is szívesen elviselem, mégha nagyon szúrnak is. Csak segítsd meg a családomat. Amen."

A délutáni óráknagyonlassanmúltak. Kálmán még mindig nem jött.

Anyuska alig bírta elviselni a feszült várakozást és a narancsra szomjazó epekedést.

Kálmán szerette Anyuskát, de vasárnap volt az egyetlen nap,