A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

230

meghatalmazott gyám révén került nyilvánosságra. Továbbmenve, azt a kérdést is felkeli vetni, hogy vajon lehetséges-e az életfenntartásának feltételeit pusztán törvényes fogalmak segítségével kielégítő világossággal meghatározni. A főbíró meggondolása is ennek elégtelenségére utal, amikor az orvos véleményétől tette függővé alégzőberendezes kikapcsolását. (befejezés: jlíniusi számunkban)

Aratő Jolán

G

alambosKálmánnét nemcsak a lánya, Lili, szólította Anyuskának, de a férje is. Sőt, miután már hónapok óta betegen feküdt a kórházban, ott is csak Anyuskának hívták.

Anyuskát a kórházban mindenki szerette. Sohasem panaszkodott, senkivel sem ellenkezett, vizenyős, fáradt szemével mindenkire kedvesen mosolygott. Ezért rá is visszamosolyogtak az emberek.

Anyuskának volt egy titka, amit senki sem ismert. Ha az életében adódott valami keserűség, vagy vita, vagy nehézség, akkor ő szép csendesen arra gondolt: "fő, hogy a többieknek legyen jó", és aszerint cselekedett; és akkor a fájdalom lecsillapult, a vita megszűnt, a nehézség megoldódott. De ezt a varázs-mondatot ő sohasem mondta ki hangosan, csak a szíve mélyén őrizgette és szükség esetén alkalmazta.

Anyuska kétágyas kórházi szobában feküdt. A mellette lévő ágyban gyakran cserélődtek a betegek. Meggyógyultak, hazamentek, jött helyettük másik. Csak Anyuska maradt mindig egyhelyben. Már nem is kelhetett fel. Sejtette, hogy gyógyíthatatlan.

Kálmán, a férje, és Liliké, a húszéves lánya, hétköznapon nem látogathatták meg Anyuskát, mert amikor eljöhettek a munkahelyükről, akkor éppen végétért a kórházi látogatási idő. így ők csak vasárnap néztek be a kórházba. Anyuska hétköznapjai azzal teltek, hogy mérhetetlen vágyódással várta a vasárnapot.

égre ismét vasárnap volt. Anyuska bágyadt, reménykedő szeme egyre az ajtón csüggött. Az ajtó gyakran kinyílt, de vagy az ápolónő jött be, vagy a takarítólány, vagy a szomszéd ágyban fekvő Mariska nénihez érkeztek látogatók. Mariska nénit ugyanis két nappal ezelőtt operálták és most felvonult előtte a család apraja-nagyja. Mindenki kezét rázta, üdvözölte, ünnepelte.

Anyuska csak magányosan várakozott. Már tíz óra és Kálmán még nincs itt. Vajon mit csinál? Talán olvas, talán valamelyik ba