A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

222

zott. Legfeljebb annyit, hogy most már keresztelt katolikus.

50/Magam is csodálkoztam rajta, hogy férfi-katekumenjeim egy része Kjótóban tanult az egyetemen (ott több egyetem is van), bár köbei lakos. Akárcsak Sigaki szán is. Középiskoláit a jezsuitáknál végezte, de ez vallásilag szinte semmi nyomot nem hagyott rajta. Egy itteni német páterhez szokott hetenkint ellátogatni. Azt szekírozta szüntelen kételyeivel és véget nem érő kérdéseivel Krisztust, az Egyházat, Istent illetően, míg végre a lassan öregedő páter bele nem unt és lerázta magáról. Ekkor hozzám jött. Egész jól összebarátkoztunk. Sigaki szán az égvilágon mindent elolvasott, főleg filozófiai és -világnézeti könyveket. Nem véletlen, ha Nawával {12V) hamar jó barátságot kötött. A kettő jól megértette egymást. — Egy ideig Krisztus történetisége volt a nagy probléma, majd meg az Egyház szigorúságán akadt meg, erkölcsök dolgában (születés-szabályozás). Csak azt kérdeztem tőle, mit szólna, ha az Egyház máról-holnapra elkezdene propagandát csinálni a magzatelhajtásnak és egyéb divatos bolondságoknak, csak azért, hogy jobban jöjjön pl. a fiatalság. Erre komolyan rámnézett: "Akkor én nem jönnék többet templomba". — Az egyetem után egyik vállalatnál kapott beosztást. Az új élet egyben kinyitotta szemét a reális élet valódi problémáira is. Kritikus természet lévén, egyre a rendszert, a kapitalizmust bírálta. De most már más szemszögből, mint diákkorában. Könyvet már nem olvas annyit, és akkor is inkább csak szakkönyvet. Az édesapja, sajnos, beteg, valami orvosság kikezdte a szemét s most nem tudják gyógyítani. Arra is gyanakszanak, hogy az orvosok halogatják a dolgot, több pénzt akarnak kicsikarni a családtól. Kérdeztem, miért nem mennek másik kórházba. Erre az a válasz, hogy Japánban ez nem olyan könnyű; elsősorban szociális és lélektani probléma. Édesanyja szinte egész idejét apja mellett tölti a kórházban. Japánban ez a szokás. A család viseli gondját a betegnek. A kórház az orvost, meg az orvosságot adja. Szegény fiú, mikor este halálos fáradtan hazamegy, nincs senki otthon. Vacsorát nővére szokott főzni, aki a közelükben lakik családjával. Nem csoda hát, ha Sigaki szán majd mindig levert és fáradt. Ennek ellenére gyakran felkeres. Megható ez a konok hűség: ki tudja, hány éve "keresi" már az igazságot. Eleinte ő kérdezett. Most alig van kérdeznivalója, csak hallgat és rendszeresen akarja megtanulni a katekizmust, a katolikus tanítást. A keresztségre nem tudja magát rászánni a házasság előtt. Hiába, Japánban vagyunk, ahol a technikai és ultramodern civilizáció mellett szépen, koegzisztenciában élnek még a régi, ősi szokások (családi tradíció, társadalmi megkötöttség, stb.). vége