A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

212

restyébe, hogy az első és legszükségesebb szentséget kiszolgáltassa az Egyház fáján sarjadt legújabb hajtásoknak.

Egy szombat délután, nyáreleji időben, a bába néni két gyereket sorakoztatott fel a keresztszülőkkel s nagy volt a lőcsfalvi pap meglepetése, mikor rájött, hogy a két apróság, egy fiúcska és egy leányka, annak a Kondor Jóskának és Pilipár Marosának a gyermekei, hozzá iker-gyermekei, akik egy évvel ezelőtt ebben a templomban esküdtek s akiknek esketésén hangzott el az a híres-nevezetes esketési prédikáció a sértett hiúságról és önérzetről. A fiúcska neve Péter lett, a lányka neve pedig Márta. Miután megkeresztelte őket és örvendezett a két egészséges, ficánkoló emberbimbónak, áldásával bocsátotta el őket, azzal az üzenettel a szülőknek, hogy az első adandó allalommal fel fogja őket keresni, mert számára az igen nagy élményt jelentett, hogy elbeszélgethet majd azokkal, akik lelkipásztori tevékenységében olyanemlékezetes nyomot hagytak. A felek távozása után a lőcsfalvi pap sétált egyet az apátsági kertben és újra átélte emlékezetében a híres-nevezetes esküvőt. Szinte maga előtt látta Kondor Jóskát és Pilipár Marcsát, és Marcsa kishúgát, akinek olyan nagy szerepe volt a kettő egybekelésében. S itt vanni! — az első dupla termés az életfán, egyszerre kettő. . .

K

örülbelül egy hét múlva, egy vasárnap délután, szokásos falunézése idején, úgy irányította lépteit, hogy Kondor Jóskáék portáját el ne kerülje.

Volt nagy öröm a megtiszteltetésen és a boldog ifjú pár sugárzó arccal mesélte el az újabb furcsaságot, mely velük ismét megesett. Mert bizony furcsa dolog volt ám az, ahogy kiderül a lelkes beszámolóból.

így tudta meg a lőcsfalvi papörömük igazi okát. S hogy tényleg úgy történt, ahogy mondták, mind a ketten kézzelfogható bizonyítékot is hoztak. Kondor Jóska megmutatta papjának a kis szekeret, amit téli estéken faragott jövendő fia számára, meg a fa-kardot, kis ostort, hintalovat. Az asszony pedig előhozta a játékbabát, amit sajátkezűig eszkábált össze, a három rendbeli babaruhát, a kis játékkonyhát, edényeket, melyekkel jövendőbeli kislánykája főzőcskét fog játszani. Majd elmondták, hogy ki-ki titokban szövögette a maga álmát, mert Marcsa lánykát szeretett volna s erről álmodozva készítette a babaruhákat. Jóska meg fiút remélt s annak készítgette nagy szeretettel a jövendő szórakozásait.

— Tudja, plébános úr, — mondja a Jóska — az én Marcsám o- lyan titkolózó fajta. Nem szólt vóna az állapotárul. Bár én láttam rajta, hogy készül valami, de resteltem kérdezni, ő meg nem szólt.