A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-05-01 / 5. szám

igg

már haldokolsz bennünk, — mielőtt meghalsz fejedet lehajtva, kiálts lelkünk éjszakájába, hogy jaj, ha nem téged kerestünk és szerettünk, a Megfeszítettet, akinek szegénységében szerénységében, alázatában és önfeláldozásában van egyetlen reménységünk arra, hogy egészemberek legyünk! Add, hogy megértsük ki vagy, Megfeszített, s míg véred lelkünkre csepeg, lendüljünk új életre, vinni keresztünket veled, hogy veled ráfeszülve leheljük vissza Atyánknak azt a lelket, melyet testvéreink sebeinek gyógyítására küldött a földre.

Magyar; Csilla

Ne sajnáljatok, imádkozzatok!

M. Zemplényi Ernának,

meleg szeretettel Ne nézzetek rám szánva, emberek, ne sajnálkozzatok, ha szenvedek.

H isz' szenvedni Jézussal: semmiség — és megígértetek érte az Eg.

Gyerekkorom hófehér rózsa volt, nem homályosította semmi folt,

de később rózsám vérvörösre vált, örömet benne csak Sátán talált.

Nyájból eltévedt kis bárányka, én, ott jártam a szakadék peremén,

de Jézus, a Jó Pásztor, követett. Hazavitt — és fenn angyalseregek

örültek a megtérő bűnösön,

kinek szeméből nem fogy ki a könny,

mert tudja már: az életben csak egy bánatunk van, amely jogos lehet:

a bánat régi bűneink miatt, melyekkel megbántottuk az Urat.