A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-04-01 / 4. szám
iga za Angliában, egy perjelsége Franciaországban és egy embrió állapotban lévő szemináriuma az amerikai Michigan állambeli Armada közelében. Bennfentesek úgy tudják, hogy Monsignor legújabb tervei között szerepel a "testvérület" női ágának megalapítása. rnindig újból megesik az emberrel, amiről az Apostolok Gelekedetei tudósítanak: "E szavak szíven találták őket". "Mit tegyünk hát, férfiak, testvérek?"— hangzik fel ilyenkora zavart kérdés. Es a vá- ELLESETT lasz mindig ugyanaz: 'Térjetek meg, térjetek meg égé- GONDOLATOK szén/" Ennek az igazi megrendülésnek következménye tehát a "metanoia", a teljes megtérés. A keresztény embernek egész életével kell bemutatnia, hogy Isten "szíven találta őt". Saját megrendültségével másokat megrendíteni — ez lenne őszinte, igazi tanúságtétele. Es ez a tanúságtétel mindannyiunk számára nyitva áll. így hull a földre a "szíven talált ember", akinek kicsinyes kártyavárai összeomlanak Isten totális valóságában. Ennek a szembesítésnek a helye pedig a másik ember. Aki félő tisztelettel, bocsánatkéréssel és megbocsátással, saját ke- vésségének és a másik értékeinek felismerésével képes közeledni embertársához, az kifejezte a megtérést, s törekvéseiben nem az én érvényesülése, hanem a mindig jelenlévő Isten lesz elsődleges. < Corona Eaniberp > a mikora keresztény élet középpontjába helyezzük a keresztet, a halál és a haláltusának ezt a könyörtelen eszközét, igazában a teljes életet, a teljes élet reményét szemléljük benne. 'Tér és idő keresztjén függünk" — vallotta Simone Weil is. Mivel azonban a kereszt valóságos keresztünk, Jézus keresztje óta tér és idő többé nemcsak életünk, agóniánk és halálunk helye, de örök boldogságunk záloga is. Azóta a kereszt árnyékában és világosságában egész emberi létünk szinte minden betűje átértékelődött. Életünk és halálunk többé nemcsak valamiféle bölcsőtől koporsóig vezető vízszintes vonal, sokkal inkább merőleges-egyenes. Pontosabban: egyszerre mind a kettő, akár a kereszt drámai "dimenzionális totalitása". E jelben a földi idő keresztezi egymást az örökléttel — innét fokozhatat- lan drámaisága, minden gyásza és földöntúli fényessége. Sorsunk, történetünk minden ellentmondását, élet és halál paradoxonát a kereszt két á- gának feszültségében szemlélhetjük a legméltóbban. Ez az a metszőpont, ahol szinte minden fogalmunk megütközik és megbékél. Ez az a "holt fa", melynek ágai közt legfőbb reménységünk, az örök élet ígérete fészkel. < Pilinszky János > olvasszuk egybe Márta szolgálatát Máriáéval. Az Istent szerető szív egyformán kész mindenre, mert akaratának nincs más tárgya, mint Istenének akarata. Nem a dolgokat szereti, amelyeket Isten akar, hanem Isten a ka-
