A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-04-01 / 4. szám

letekegymástól légmentesenelzártak, mindenki csak a saját emeletén létezőket ismeri igazán. Ami természetesen nem zárja ki, hogy bi­zonyos intuitív ismeretünk ne legyen a saját emeletünkön kívüliek lé­téről. Hiszen önmagunkra vonatkozó ismereteink is intuitív jellegűek. — Ebből az eszmefuttatásból származik az új gnósztikusoknak az a megállapítása, hogy az univerzumnak tulajdonképp kettős arculata van. Az egyik elérhető a tudományos vizsgálódás és a matematikai formulák számára. A másik (minden létezőnek "igazi" valója) viszont kiesik ebből a körből és csak közvetlen ismerettel lenne megérthető. D e térjünk vissza az áthághatatlanhatárvonalakelméletéhez. Amak- ro- és mikrokozmoszon kívül a biológiában is létezik egy ilyen pont. — Alig pár éve még azt hitték a genetikusok, hogy mindent meg tudnak magyarázni a krómozómákkal, a gének hordozóival. Ha bo­nyolultnak is látszott ez a magyarázat s nem is értek vele a "titkok" végére, a rendszer világosnak látszott. Az élő szervezetben vannak "kiadott parancsok", vannak továbbá eme parancsoknak "továbbítói" és vannak "végrehajtói". Ez a meglátás azonban ma a gnózis tudós birtokosainak kör&en elhamarkodottnak látszik. Olyan, mintha föl­dünkről egy másik bolygóról érkezett látogatók visszatértükkor ezt a magyarázatot adnák a bolygóikon élő sorstársaiknak: "Megértettük a földet. Nagyon egyszerű az egész: vannak zöld és piros jelzők; a zöldre minden megindul, a pirosra minden megáll". Nos, épp így vi­selkednek a tudományokgnősztikusainak szemében azok a biológusok, akik az életről kiokoskodott magyarázataikkal megelégedettek. Jele­ket látnak csak és azokat összetévesztik a mögöttük rejlő realitással. Nem veszik észre, hogy a jelek és és jelzők mögött valami más is van: egy bizonyos szándék, valami memó­ria-féleség, ami több az anyagnál. A gnózis tudósai újra felfedez­ték a finalitás, a cél-okság elvét. Es vele kapcsolatban "istent". Istenük persze nem hasonlít a hagyományos vallások Istenéhez. Nem a dolgokon kívül áll, hanem valamiféletudatosság, Aki mindenben, mindenütt és egyszer­re jelen van, felmérhetetlen és örök. Ennek az univerzumot átható öntudat­nak vagyunk mi is a részei s mint lé- „ . tezők, kapcsolatban és összeköttetés­Ruyer professzor r a szolidáris világegyetem ben ezzel a nagy Tudattal, Aki a vi-

Next

/
Thumbnails
Contents