A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1976-03-01 / 3. szám
IM <*^e le fonál t a külső porta, hogy a 46-osban húzzunk gumilepedőt az / ágyra. Súlyos balesetest hoznak rövidesen a mentők. Olyan gyorsan jöttek, hogy a hordágyat előbb a földre kellett tenni, mert még lábán átszaladt a vonat, az arca is csupa vér volt. Negyven év körüli asszony volt és szörnyű sebei ellenére mindnyájunk nagy csodálkozására érthető hangon megszólalt és vizet kért. A kórházlelkész már érkeztekor ott volt a negyvenhatosban s mivel az orvos látta, hogy menthetetlen (a hasfalát is felszakította a vonat), a gyorssegély után velünk együtt kijött a szobából, hogy a haldoklóval egyedül maradhasson a pap. Közben a férje is megérkezett s akkor tudtuk meg, hogy az asszonyka a város ismert cukrászának a felesége. A mentők meg elbeszélték, hogy a kőszegi vonat elé vetette magát, senki sem tudta, miért. Idős édesanyját, aki szintén megjött, be sem akarták engedni hozzá, mert féltek a szörnyű látvány hatásától. Rövid egy óra múlva halott volt; bennünket csak az vígasztalt, hogy legalább szentségekkel megerősítve lépte át az örökkévalóság küszöbét. Csak utána tudtuk meg történetét. Szemorvoshoz ment, szemüveget akart csináltatni magának, mert kezdett igen rosszul látni. A vizsgálat alkalmával azonban kiderült, hogy rövid időn belül megvakul. Ez a tény egészen felborította lelki egyensúlyát; rémületében és tanácstalanságábancsakegy lehetőséget látott maga előtt: semmiképpen sem akart családja terhére lenni. Ezért vetette a vonat elé magát. Temetése után mesélték, hogy a vallásosságáról jól ismert asszony nagy Jézus-Szíve tisztelő volt; az elsőpénteki kilencedet is hűségesen elvégezte. Lám, így teljesedett be rajta a Szentséges Szív nagyígérete: nem engedte, hogy bűnbánat nélkül haljon meg. Szeder Mihály íretta kedvesnővér végig rázza a kézi csengőt az iskola folyosóin. A zárdába akkor még nem tört be a modern villamosítás. A csendes iskolaudvar egyszerre megváltozik. A két órán át csendben ülő, megfegyelmezett gyermektestek minden energiája felszabadul, a el sem készültünk az ággyal, már itt voltak. A- mikor lehúzták a takarót róla, hogy az ágyra fektessék, egy roncs volt a hordágyon. Mind a két A lőcsfalvi pap naplójából:
