A Szív, 1976 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1976-02-01 / 2. szám

g6

többségük vidéki. Párisi szerint ez egyben annak is jele, hogy a vidék hűségesebb maradt az egyházhoz, mint a városok; vidéki családok adják a papi hivatások többségét. — Az átlag-olasz püspök így áll elénk: 60% gazdálkodó vagy iparos szülőktől származik, 84% szüleinek iskolázottsága nem haladja túl az elemi iskolát, 79% többgyermekes családból jött (44%-nak ötnél több testvére van), 27%-nak legalább egy testvére vagy közeli rokona választott papi vagy szerzetesi életpályát, 68%-uk 13 éves korában lépett a kisszemináriumba, 95%-ban nem végeztek a teológián kívül más egyetemi tanulmányt, 25%-uk járt külföldön. Általános műveltségükre nem jó fényt vet — Párisi szerint —, hogy akiküldött kérdőíveknek arra a kérdésére: melyik modern író gyakorolt nagy hatást szellemi fejlődésükre, a legtöbbjük nem is válaszolt. — Akiket a fentebbi adatok elkedvetlenítenének, Párisi azzal vigasztalja, hogy vannak még "szuperpüspökök" is Olaszországban. Rájuk várnak az igazán fontos pozíciók. Rendszerint a felső középosztály gyermekei, érettebb korban lépnek a szemináriumba, miután előbb katolikus mozgalmakban tevékenykedtek s diplomát is szereztek valamelyik egyetemen, rendszerint a humaniórák tárgyköréből.

|<^eresni Istent nem csak azt jelenti, hogy igen magas fogalmat alkotunk Istenről: ugyanakkor egészen kicsinnyé kell lennünk Isten előtt. Mikor azt mondom, legyünk kicsinnyé Isten előtt, nem azt aka- ELLESETT rani mondani, hogy váljunk törpévé, kicsinyessé, vá- GONDOLATOK nyadttá, jelentéktelenné, naftalin szagává. Isten előtt kicsinek lenni annyit jelent, hogy egyszerűen úgy állunk eléje, amilyenek vagyunk. Szembe vele, aki oly nagy... Mégis, néha azt szeretnénk, ha Isten fölfedné magát előttünk, mielőtt elpukkasztottuk volna fölfuvalkodott énünk hólyagját. Ehhez egyébként nem kellenek bulldózerek. Elegendő néhány jó "tűszúrás", és leapad a hólyag. Amikor kicsinnyé válva megtaláljuk Istent, akkorvalami végtelenül nagy költözik emberi szívünkbe: az öröm. A keresztény öröm Isten nagyságának és a mi kicsinységünknek az egyidejűségéből születik. < Jacques Loeai >

az egyház kegyelmi életéről Krisztus, mint fő, gondoskodik. Főségi szerepét megdicsőült állapotában tölti be. De az egyházhoz való viszonyát nem lehet egyszerűen a fej és a test kölcsönhatásából magyarázni. A tagok megmaradnak szabad akaratú lényeknek. Az egyház a megváltás rendjében lett Krisztus teljessége, s nem valamilyen élettani szempontból. Fő nélkül az egyháznak nem volna kegyelmi életforrása, viszont neki, mint megvál. tónak, nem lenne működési tere az egyház nélkül. Az egyház mindent Krisztustól kap, szerepe mégsem passzív elfogadás. Az egyházat Krisztus saját művének végrehajtójává tette. Az istentisztelet az ő hódolatát állandósít-