A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 67 "Szabadok. Minden az övék - mondogatta - a képviselőhöz, a szenátus, a sajtó, rádió, a templomi harangok, szószékek • s a földi és égi hatalomnak eme összpontosítása ellenére csak nevetségessé teszik magukat a szegények szemében. A gazdagok és hatalmasok szeretik csak őket. A nincstelenek és gyengék gyűlölik."

TTlyen előzmények után érthető, hogy öreg plébánosának halála után szóba sem jöhetett, hogy ővegye át helyét. A helyi befolyásos körök ennek ellenálltak volna, a firenzei püspöki aula pedig aggodalommal vegyült gyanakvással kísérte működését. így, hogy "kivonják a forgalomból", ahegyek közé küldték, Barbiana plébánosának. Olyan falucska volt ez, ahol száz éve nem volt a templomnak plébánosa.

El is feledkezett volna mindenki Don Milaniról, ha közben, 1958 -ban ki nem ad egy könyvecskét, tapasztalatai leszűrődését, Bsperienze Pastorali címen. Ebben plébániája vallási állapotáról számol be bő a- datokkal s arról az igyekezetéről, amellyel a templomtól elidegenül- teket próbálta "visszahozni". A zsinat utáni időkben is érdekes olvasmány ez a könyv; profétikus meglátásait ma szociológiai tanulmányok serege igazolja s támasztja alá adataival.

Ebben a könyvben éles vonalat húz a "népi vallásosság" és a "lényeges vallásosság" közé. A kereszténységnek épp lényegét - szerinte - takarják el sokszor a népi és népszerű vallásos elemek. Bizonyos ájtatossági formáknak, körmeneteknek, ünnepeknek valamikor jelentős kultúrális szerepük volt, ma azonban annyira túlhaladottak, hogy csak kultúrális vagy hagyományos "érdekességek". Akik pedig még mindig ezekben a régi formákban élik ki őszintén hitüket, ma nemcsak elszakadtak az általános olasz kultúrától, hanem nevetségesek is a kultúrával lépést tartók szemében. Az ilyen régies megnyilatkozásokban élő vallásosság manapság csak az elkereszténytelenedés ügyét szolgálja. - A könyvben ezenkívül - évekkel a második vatikáni zsinat előtt - a liturgia gyökeres megújítása mellett száll síkra, az egyháznak a polgári hatalomtól való elkülönülését tartja fontosnak és egy prófétaibb magatartást a társadalmi igazságtalanságok ellenében.

könyvre egész Olaszország felfigyelt. Parázs viták középpontjába került s az olasz intellektüel körök egyik nagy egyénisége, az akkoriban szenátor Luigi Ei na udi, hosszú levélben helyeselte Don Milani álláspontját. A Szent Officium is felfigyelt a könyvre. Az első baljós jel egy keserű hangon elmarasztaló bírálat volt a tekintélyes "Civilta Cattolica"-ban. 1958. december 20-án aztán a Szent Officium is intézkedett: a könyvet, mint "nem időszerű' és"a híveket csak megzavaró" művet ki kellett vonni a forgalomból. Az ortodox Don Milani