A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

- 60 toraként működött. A történészek még azt sem tudták kideríteni, hogy ezek a diakóniák szervezték-e meg a város legnagyobb segélyakcióját, a rendszeres gabonaosztást.

Lássuk közelebbről, miből is állt egy római diakónia. Mindegyiknek volt, először is, saját temploma. Ebben folyt a diakónia által gondozott szegények lelkipásztori ellátása. A diakónia karitászte- vékenységét szerzetesek biztosították, vagyis minden diakónia alapját tulajdonképpen egy kolostor alkotta, ennek a kolostornak a szerzetesei voltak a diakoniták. A dolgot azonban nem szabad úgy elképzelnünk, mintha maga a kolostor lett volna a diakónia székháza. A diakónia székházául az említett templom közelében egy már nem használt középületet választottak. Ilyen a több ostrom, megszállás és a város fokozatos elnéptelenedése következtében sok volt Rómában, hiszen a birodalom egykori büszke központja, miután az udvar Bizáncba8 tette át székhelyét, harmadrangú vidéki város lett

Minden diakóniának Róma környékén és távolabb is birtokai voltak. Ezek jövedelméből támogatta a szegényeket. Minden diakónia a héten egyszer, általában csütörtökön, osztott alamizsnát és élelmiszert kerülete szegényeinek. Ez az alamizsna- és élelmiszer osztás fürdetéssel volt egybekötve. A szerzetesek sorbaállították kerületük támogatást kérő szegényeit, elvezették őket a közeli nyilvános fürdőbe. Ezt a fürdetést görög szóval luszmának nevezték. Hogy micsoda áldás volt ez a fürdetés, csak az tudja elképzelni, aki a római klímát ismeri és tudja, milyen egészség-védelmi, vagy inkább -ártalmi viszonyok uralkodtak a középkori városokban. Fürdőbe menet, a diakónia szegényei zsoltárokat és más szent énekeket énekeltek és jótevőikért imádkoztak.

A diakóniákban szerzetesek dolgoztak, de szerzetesek nem töltöttek be vezető pozíciót. A legfelsőbb vezető, a "pater", mint már említettük, általában különben is magas pozícióban lévő egyházi személy volt. A gondnok, a "dispensator", hasonlóképpen a felső körökhöz tartozott. E kettőtől függtek a szerzetesek, a diakoniták, ezektől meg a raktárnokok, rakodómunkások, szolgák.

Ha elővesszük a középkori Róma térképét és azt keressük rajta, hogy hol voltak a diakóniák, megfigyelhetjük, hogy minden diakó8 A keleti vagy bizánci császárság élettartama: 324-1453. - A nyugati, német-rómaié: 800-1806. V. Károly volt az utolsó, akit a pápa Bolognában császárrá koronázott 1530-ban. II. Ferenc (Mária Terézia férje) 1806-ban augusztus 6-án tette le hivatalosan a német-római császári koronát.