A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-02-01 / 2. szám

56 A keresésnek ezt a primátusát mahívő, nagy lelkek önéletrajzi vallomásaiban éppúgy megtaláljuk, mint elméleti teológiai könyvekben vagy a divatos teológiai vitákban. Az is sokszor kitűnik persze belőlük, mennyire félremagyarázzák a beleegyező biztonságnak és a nyugtalan továbbkeresés- nek ezt az egybefonódó jelenségét. Sokan u- gyanis azt hiszik, hogy a hitbe adott értelmi beleegyezés kizárja a további keresést, vagy fordítva: a keresés esetén nem lehet értelmi meghajlásról, beleegyezésről beszélni. Ennek a téves felfogásnak talán az is oka, hogy megfeledkeznek a teológia egyik nagy mesterének, Aquinói Szent Tamásnak * a tanításáról, hogy a hit természeténél fogva (nem gyengesége és kételyek következményeként) foglalja aktusában az isteni kinyilatkoztatás előtt való értelmi meghajlás mellett a keresést is. A nyugtalanság, a feszültség, a kielégítetlenség, a keresés mind hozzátartozikhívő énünk legmélyéhez. Ezeknek egymásbafo- lyó ciklusait mondja Tamás, legerőteljesebb értelemben, kogitáció- nak, "gondolkodásnak". Helytelen lenne ebben az emberi értelem lázadozását látni, vagy a kételkedés egy faját, vagy - a katekizmus ósdi nyelvén: kísértést, mely a bűnbeesés előszele.

D

e fúrjunk le a kérdés gyökeréig. A hit aktusának genezisében mutatkozik meg igazi természete. Igen, a hit teljes beleegyezést jelent Isten szavának igazságába és bizonyosságot, mihelyt, mint hívő, rádöbbentem, hogy ez az isteni szó nekem szól - eltekintve most mindattól, milyen belső és külső élmények folytán jöttem rá erre. De éppen, mert beleegyezésünket a misztériumnak adjuk, a- mely földi adottságainkban sohasem világíthat be az evidencia világosságával, több "fényre", teljesebb megértésre teremtett szellemünk, az eszünk, sohasem nyugszik meg, sohasem békélhet meg e- gészen. A hit aktusa egy számára ki nem elégítő pozícióba kényszerí* 1225-1274 között élt. A lombard apa és nápolyi anya gyermeke öt éves korától a montecassínói bencések oblátusa, nápolyi egyetemi tanulmányai során ismerkedik meg az arisztotelészi görög filozófiával és a Domonkosrenddel, amelynek 1243-ban lesz tagja s filozófiai és teológiai tudományos munkássága révén hervadhatatlan csillaga. A teológia ú.n. skolasztikus formájának máig felül nem múlt mestere.

a domonkos t'henu atya