A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-12-01 / 12. szám

- 561 létén folynak a kutatások, annál több alkalom van az összehasonlításra, kiegészítésre, áttekintésre. Először Németországban Frankfurt mellett, majd Ausztriában Bécsben alakult alosztálya az intézetnek, főleg a menekültek és a katolikus szórványvidékek problémáinak tanulmányozására. Később került sor egy római központ felállítására, míg Belgiumban Brüsszelben és Franciaországban Lyonban affiliáció útján keletkeztek a most már valóban nemzetközi intézetnek nemzeti szervei.

Zeegers professzor azonban világosan látta, hogy a legsürgősebb feladatok éppen Európán kívül várnak az Egyház ezen fiatal tudományára. Szervezőtehetsége eredményeként egymásután alakultak az intézet munkaközpontjai Ujgíneában, Indonéziában, Brazíliában és Csi- lében. 1955-ben Afrikába utazott az igazán "katolikus", vagyis az e- gyetemes Egyház érdekeit szem előtt tartó tudós, hogy a helyszínen tanulmányozza a szükségleteket, s megalapítsa Keletafrikában, Tan- ganyikában az első afrikai irodát. Ezzel minden alap le volt rakva ahhoz, hogy az intézet hivatalosan is nemzetközi szervezetté váljék. Már 1948-ban, egy privát audiencia keretében, XII. Piusz pápa kifejezte a munka iránti érdeklődését és nagyrabecsülését. 1955-ben pedig a Szentszék teljes jóváhagyásával új, nemzetközi szabályzattal megalakult végre a Nemzetközi Katolikus Egyház-szociológiai Intézet, röviden: IC ARES. Genfben egy központi iroda alakult, ahol az egyes nemzeti irodák koordinálásán kívül a nagy nemzetközi szervekkel, az ENSz-szel, a Nemzetközi Kivándorlási Bizottsággal, az NCWC-vel való kapcsolat és összmunka megvalósítása vált lehetővé.

1958-ban hosszadalmas ésbonyolultfejleményekutánazICARES szoros szervezetének hely ét egy lazább egységű szövetség foglalta el, melynek rövidített neve: FERES. Ezt követően ismét egy egész sor új nemzeti iroda lépett többé-kevésbé szoros kapcsolatba vele, köztük a Magyar Katolikus Egyház-szociológiai Intézet (UKI) is.

Az egyház-szociológiai munkák nemzetközi elterjedése és nemzetközi egysége hatalmas jelentőséggel bír, melynek gyakorlati haszna az évek múlásával egyre világosabban láthatóvá vált. Ez szinte magyarázatra sem szorul, hiszen említettük: minél szélesebb körre terjed ki a kutatómunka, annál több lehetőség kínálkozik az összehasonlításra, kiegyenlítésre, specializálódásra és áttekintésre. Erre a legjobb példát az intézet egyik munkája szolgáltatta. Már évekkel ezelőtt elindult több európai állam intézetében a kutatómunka a papság és papi utánpótlás kérdései körül. Minden országnak sajátosak a problémái ezen a téren is, ez igaz. De mégis nagyon hasznos volt, hogy az intézet egy specialistája teljesen erre a munkára adta magát