A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-12-01 / 12. szám

- 541 dókban a protestáns*katolikus feszültség volt. "Földalatti" katolikus munkát még lehetett folytatni Angliában vagy a koloniális Amerikában — bár életveszéllyel, amint azt a jezsuita vértanúk hosszú sora bizonyítja — de iskolát nyitni, naponta százával összegyűjteni a diákokat: ez csak a világi hatalom engedélyével, vagy legalábbis szem- hányó eltűrésével mehetett. Mikor a 19. században a vallási türelem tért nyert (1829-ben lettek pl. az angliai katolikusok egyenjogú polgárrá), akkorra a rend már a latin országokban is, régi házai megtartásáért is, kemény és sokszbr sikertelen küzdelmet vívott a vallás- ellenes, új nemzeti kormányokkal. A lengyel provinciát a cári zsarnokság söpörte el ekkor/ a cseh-osztrákot a liberális világ feküdte meg/ csaka magyar lett volna elég eró'sésvolt oly virágzó, hogy küldaz első devoni kommunitás a Generális látogatásakor hetett volna alapítókat az U jvilágba. De ismét: egy csak tanítórend erősen benne gyökerezik a nemzeti kultúrákban — állami tanári oklevél csak egy országra jó, egy nemzeti művelődéshez köt le — másrészt az amerikai püspöki kar például (a második vatikáni zsinat e- lőtt) mereven elzárkózott egy kisebbségi, pl. magyar szerzetes iskolától. (Bizony ma sem ménnél)

mos, a Gondviselés erős kezére, a második világháború kegyetlen (JJ lökésére volt szükség, hogy a középeurópai piaristák egy része áttelepüljön az Újvilágba.

Az 1939-45-ös háború folyamán kb. negyven magyar piarista táborilelkészként szolgált. A két háború közt újraéledő lengyel piarista tartomány Lengyelország 1939—i lerohanásával több tagját el