A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-12-01 / 12. szám

- 531 lelkűkkel is törődnünk kellene? Hogy ne csak szellemi és anyagi, haem vallásos kincsünkből is adjunk nekik? Az a mi lelkűnkön szárad, a többéves nyugati tartózkodás után úgy térnek vissza országaikba, ogy kihalt belőlük még a magukkal hozott vallásos érzék is. Meg kel- 2ne szüntetnünk azt a visszás helyzetet, hogy a kereszténységnek csak alami ferde formájával találkozzanak nálunk; hogy csak valami szájukra idegen politikai ideológiával telítődjenek s észrevétlenül ménének el a vallás, a kereszténység igazi emberi értékei mellett. Vall- uk meg őszintén: sok elmulasztottat kellene még bepótolnunk ezen a éren.

Xelki Deietf

• Józan tanácsok a keresztény tökéletességhez ikor a turista, a hegymászó talán tagjai épségét kockáztatva, pi- hegve-lihegve, izzadtan végre elérte a csúcsokat, s kicsit meg- Dihenve szétnéz kitágult szemekkel az alatta elterülő világban: a látvány - úgy érzi - megfelelő jutalom a felfelékapaszkodás minden fáradságáért. Ez a hegymászó a keresztény ember. A hegyre az út az élet. Acsúcs, avégállomás: azöreg-kor. A visszapillantás egy fáradságos, küzdelmekkel, fordulatokkal, talán sebekkel és csalódásokkal teli életre: a látvány.

Vajon minden keresztény ember a túrista, a hegymászó jóleső érzésével néz vissza a megtett életútra? Az az érzésem, hogy megnyugtató látványban csak annak lehet része, aki leélt egy életet valamely nagy cél, eszme, kötelesség, vagy inkább "lekötelezettség" szolgálatában. Más szóval, aki az ér let-út valamelyik szakaszán bátran, Isten kegyelmében bízva "rátette kezét az eke szarvára". El merte magát kötelezni "örökre", visz- szavonás nélkül, egészen a sírig egy szolgálatra. Legyen az házasság, családi élet, legyen az egy hivatás embertársai szolgálatában, legyen az egy különös hívás Istentől az O szolgálatára.

Bizony az út nem volt könnyű. Meredek, göröngyös, sziklás, fáradságos, izzadságos. Sokszor megbotlott, leült talán pihenni, vagy talán arra is gondolt: Vissza az egész! Gyerünk le a síma, széles völgyi utakra... De valami tovább ösztökélte, hogy "csak tovább! e- lőre!" s újra megindult. Vonzott a csúcs, az út vége, tovább, tovább, míg fel nem ér...

A hegyre felért öregnek épp itt volna nagy szerepe. Hogy el