A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
- 4 ban, sajtójában valamiféle "tömörüÍési"gócokat alkotnak, köréje gyűlnek a "tanítványok" és valami szellemi egységet alkotnak. / élki téren a vallások sokfélesége szinte ijesztő. Még a vezető vallások is milliós blokkokat képeznek. Ebben a sokrétű, sokszínű emberfolyamban áll Krisztus egyháza, Isten népe. Hát nem álmodozás-e itt egységről beszélni? Vagy csak egyes csoportok egységéről lehet szó, vagy azoknak az egységéről, akik ugyanúgy gondolkoznak, éreznek, akik egy hitet vallanak. Elméletileg talán lehetséges volna valamiféle átfogó egységet kidolgozni, egy közös platformot, melyet mindenki elfogadna minden másféle különbözőség ellenére is. Az i- gazság lenne például egy ilyen átfogó erő. Vallási síkon, mondjuk, Jézus Krisztus elfogadása... De gyakorlatilag egy szinte leküzd- hete len akadály mered elénk: az ér ze lm i behatás. Az ember nemcsak ész és akarat, hanem egy gazdag érzelmi és kedélyvilág birtokosa is. A túltengő érzelmi behatás azonban ellensége nemcsak az egységnek, hanem magának az igazságnak is, vagy helyesebben: az igazság megismerésének. Érzelmi részünk olyan, mint egy mélyen fekvő útszakasz, melyből sűrű ködök módjára szállnak fel az érzelmi kavargások és a látás szinte lehetetlen. "Nem láthatunk még az orrunk hegyéig sem. " Ezek az érzelmi ködök elhomályosítják az értelmi "látást", a "lelki szemeket". Az érzelmek behatására fejlődik ki a "pártos szellem". Ez a csoport-lélektani hatás. Az érzelmi kapcsolat egy csoportban sodró erejű, mint egy örvény, mely elkapja áldozatát. .. Az értelem vakon vergődik a sodrásban. Nem lát, nem hall mást, csak a csoport érdekét és jelszavát. Az akarat az érzelmek szolgálatába vanfogva, mint egy igásló a szekérbe... Sokszor egy e- semény hatására úgy nőnek a különféle szervezetekés csoportok, mint eső után a gomba. A híradás-technika fejlettségével a hírverés és szervezés igen könnyű, a ráhatás eszközeinek száma légió. Valami mellett, vagy valami ellen szállnak síkra. Hangosak, rikítók, feltűnők és igyekeznek a közvéleményt a maguk oldalára állítani. Nem az "igazság", nem a "közjó", nem a "közérdek" a fontos, hanem az ő igazságuk és az ő érdekük. Olyan ez, mint mikor különböző színű pápaszemen át bámulják a világot. Aki zöld pápaszemet rak fel, mindent zöldnek lát, aki pirosat vagy sárgát, az mindent pirosnak vagy sárgának. Pedig a valóság sem nem zöld, sem nem piros, sem nem sárga, hanem esetleg csak szürke... Mikor valaki érzelmi behatásra egy ilyen csoport tagjává vagy hívévé válik, tulajdonképpen egy szemüveget kap és mindent olyan színűnek fog látni, mint a csoport többi tagja és híve. Nem látja az igazságot, a közjót, a közérdeket, az igazi erkölcsi értékeket; rabjává válik egy lelki beállítottságnak.
