A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
- 48 voztak, magukkal vitték az egyetemistákat és a velük foglalkozó atyát. Tulajdonképpen kit kerestek? Az újjászervezett fülöpszigeti kommunista párt főtitkárát, aki hat éve rejtőzködik a hatóságok elől. Az volt értesülésük, hogy "a jezsuitáknál rejtőzik". A főtitkárt ugyan nem találták, de egy izgalmas napot szereztekanoviciátusnak. - Az újságok "az egyházi hatóságok beleegyezésével" lefolytatott házkutatásról írtak, a kutatók számát és a tartományfőnök kalandját elhallgatták. Félő, hogy ez az epizód bevezetője újabb egyházellenes lépéseknek. " Qz egyház a világért" mai megfogalma zása kissé tág értelmű. Lehet az emberek személyes hitének, vagy a közösségért alkotó erejének is felfogni. "Az egyház a világért" azonban nem valami eszme nélküli emberi e- gyüttlétet vagy magasabb remény nélküli testvériséget jelent, hanem a világ szolgálatát, munkálkodást a világért ott és úgy, ahol és amint az Isten akarja... Ez csak úgy történhet, ha a kereszténység az ELLESETT emberiséget, az egyház a társadalmat a jog, az élet, a GONDOLATOK humanitás és a közösség eszkatologikus reményében kapcsolja össze. Az egyház adott történeti döntéseiben mindig kell, hogy kifejezze a jövőre irányuló készségét, rugalmasságát és nyitottságát. Az egyház feladata nemcsak "a lelkek üdvössége", az egyén kimenekülése "a rossz világ bár', a lelkiismeret puszta megnyugtatása, hanem a jövő reményeinek jogos megvalósítása, a z ember humanizálása, az emberiség szocializálása és az egész világ békéjének az elősegítése. < Jürgen, Xottmcoax > Oz Istenről szóló beszéd szociológiai problémája az, hogy a megszokott társadalmi összefüggésben csak nagyon kevesen vehetik komolyan. Természetesen vannak, akik tudják, hogy mire gondolnak a papok, amikor Istenről beszélnek. Ez a csoport azonban eltűnőben van. Ha azt akarjuk, ne legyen üresjáratú fecsegés az Istenről mondott szó, akkor meg kell változtatnunk a társadalmi, történelmi, vallási kontextust. Az elvilágiasodott világban úgy beszélhetünk Istenről, hogy levetjük a "bohócruhát", vagyis megváltoztatjuk a megszokott, megrögzött, elmerevedett, sablonos összefüggéseket. Eredeti módon kell beszélnünk Istenről, ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyék a szavunkat, hogy jelentést hordozzon a beszédünk. Abba kell hagynunk a semmire sem kötelező, jámbor fecsegéseket arról, hogy Isten nélkül értelmetlen a lét és az élet. Ha másért nem, hát azért, mert mindannyian ismerhetünk olyan ateistát, materialistát, aki a legsúlyosabb megpróbáltatások közepette is értelmesnek tartja létét és az életét. Úgy kell beszélnünk Istenről, ahogyan mi magunk találtunk rá saját életünkben. Az emberek csak akkor vehetik komolyan szavunkat, ha eredeti tapasztalásból beszélünk. Ha tapasztaljuk a lét értelmét a halálban, a csődben, a
