A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
- 446 nesen. Amolyan körképet rajzoltam az egyház mai mozgásáról, a végén pedig jött a csattanó: Ez a missió is új jel lesz, ha mindnyájan összefogunk és Eger dicsőségét gyarapítani akarjuk. Belül fűtött a láz meg a sok orvosság és nagyszerű lendületet adott a hallgatók szeméből sugárzó igenlés. A kezdet ígéretes volt, csak azt nem tudtam, milyen lesz a folytatás. M ásnap délelőtt az egyik kanonok jött hozzám az érsek úrtól, aki azt üzente: Ne gondoljam, hogy most is az egyetemi templomban vagyok, szálljak le a lóról, mivel itt a közönség zöme szöllő- munkás. Erre így válaszoltam neki: Köszönöm a megjegyzést, megértettem belőle, hogy a tegnapi beszéd talán magas volt a káptalannak, de legyen csak nyugodt az érsek úr, a kapások és a cipészek e- gészen könnyen fölfogták. A kanonok nagyot nevetett, aztán ment visz- sza a palotába. Az ügyből persze nem lett semmi harag, ezt eleve tudtam, ismerve a gazda természetét. Aznap este már korábban volt a beszéd a nőknek és később a férfiaknak. Ez azért is kell, hogy több legyen a közönség kényelme, az öregek meg a gyöngék helyet kapjanak a padokban, sőt akkor is elférjen mindenki, ha egyesek széket hoznak magukkal. A nőknek megmagyaráztuk: jórészt tőlük függ a missió sikere és ez nem marad el, ha megfogadják tanácsainkat. Lelkűkre kötöttük: az egész héten át jobbat főzzenek, ne patvarkódjának otthon, kissé udvaroljanak a férfiaknak, hogy kedvet kapjanak a gyónáshoz. Az asszonyok nagy mosolya mutatta, mennyire megértették az apostoli utasításokat. Este csak férfiakat gyóntattunk, de így is alig győztük, éjfél előtt sohasem végeztünk, pedig reggel ötkor már munkába álltunk. Ha a missió tovább tart, még legalább ezer férfi megtért volna az Istenhez, annyira megmozdult az egész város a pünkösdi széltől. Egyik napon a betegeket láttuk el. Ehhez kocsi kell, de akkor már az egyház u- gyancsak koldus lett és gondba került a járműveket előkeríteni. Az én kocsim például valami öreg batár volt, a tyúkok használták páholynak a plébánia udvarán, de arra a napra alaposan lemosták, a lovakat kölcsön ádáz egri székesegyház
