A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
- 436 küszködni és eredménytelen maradni. Mennyivel könnyebb, ha az ember jelet kap: a szeretet jelét, a jutalom jelét, a gazdagság és eredményesség jelét. Ezért jelekre várunk. Es csodákra, hiszen a csoda is a foghatatlan megjelenése a tapasztalható jelek világában. Es érdekes, mégis jobban szeretjük a mesét, mint a történelmet. Pedig tudjuk, hogy a mesében minden csak a fantázia játéka. Kacsalábon forgó kastély nincs, a mindennapi kenyér nem mézeskalács és nem lehet erdő mélyén, kunyhók falán és tetején találni. Vasorrú bábák nem röpködnek a levegőben és nem tűnd ér király fik népesítik be a földet. Ésmégis: szeretjük a mesét, mert ott a jó győz és a rossz elnyeri büntetését. A mesében egybeesik a jóság, szépség és gazdagság, minden fáradság és küzdelem eléri célját. Aki szeret valakit, biztosan rátalál és boldog lesz vele. A történelem ezzel szemben tényekről, látható jelekről számol be. Mindaz ami történik, lemérhető, tapasztalható, bizonyítható. A történelem leírásainak mélyén azonban félelmetes tanulságok húzódnak meg. Nem feltétlenül az győz, aki az igaz ügyért harcol. A jó sokszor szegény marad és a külső, vagy belső szépség nem esik egybe a külső vagy belső gazdagsággal. Van csőd, amiből nincs kiút, és van elválás, ami után nem jön egymásra-találás. Minden élet bizonyos értelemben befejezetlen, tehát eredménytelen marad, a szeretet nem mindig találja meg kiteljesedését a boldogságban. Melyiknek van igaza? A mesének, vagy a történelemnek? Iszonyú volna, ha egyszerűen a történelemnek kellene igazat adni. Elviselhetetlenül kegyetlen világban élnénk akkor. De a mesének sem adhatunk egyszerűen igazat, hiszen az minden tapasztalatunkkal ellenkezik, és az élet ugyancsak értésünkre adja, hogy nem álom világban élünk. Talán mindkettőnek, a mesének is és a történelemnek is igazat kell adnunk a maga síkján. Talán éppen két oldala van a valóságnak, amiben élünk. Egy külső oldala, egy felszíne, ahol látható jelek, tapasztalati tények uralkodnak saját törvényeik szerint. Erről számol be a történelem. És van a mi világunknak egy belső oldala, mélysége, ahol foghatatlan, mérhetetlen valóságokkal találkozunk, s azok sajátos törvényeivel. Erről beszél a mese. Es jajj nekünk, ha nem a mese igazsága a végleges, hanem a történelemé! Mert akkor nincs szeretet, csak ameddig az ölelés tart. Mert akkor megszűnik a barátság, ha a börtön fala vagy a határ sorompója választ el bennünket egymástól. Mert akkor bolondság bármit is ér
