A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 425 részletek a " ma n i f e s zt u m"-bál:-\Z,eljes szivünkből és egész lelkűnkből ragaszkodunk a katolikus Rómához. Ahhoz, amelyik a katolikus hitre és a megőrzéséhez szükséges hagyományokra éber figyelemmel ügyel: az örök Rómához, a Bölcsesség és Igazság Tanítómesteréhez.

ry^-yegtagadjuk viszont • ahogy eddig is megtagadtuk • annak az új -modernista és új-protestáns irányzatú Rómának követését, amelynek körvonalai a második vatikáni zsinatban és az azt követő újításokban jelentek meg félreismerhetetlen határozottsággal.

&zek a reformok voltak s maradnak továbbra is okai az egyház szétesésének, a papi rend romlásának, a szentmiseáldozat és a szentségek megsemmisülésének, a vallási élet tönkretételének> az egyetemi oktatásban, a szemináriumokban, a katekizmusban megnyilvánuló naturalista és teilhardiánus szellemnek s ezek forrása az egyház tanítóhivatala által annyiszor ünnepélyesen elítélt liberalizmusból és protestantizmusból táplálkozik.

semmiféle tekintély - még a legmagasabban hierarchikus sem - kényszeríthet bennünket arra, hogy feladjuk vagy részleteiben csökkentsük azt a hitet, mely az egyház tanítóhivatala révén 19 hosszú évszázadon át fogalmazódott világos hitvallássá.

"de ha akár mi - mondja szent Pál - akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott le- gyenl" (Gál. 1,8.)

ugyanezt mondja ma is a Szentatya? Mindenesetre: ha akár abban, amit ő mond vagy tesz, akár abban, amit a kúriai hivatalok cselekszenek, valami ellentmondást fedeznénk fel, akkor mi a mellé állunk, amit mindig is tanítottak s az egyház romboló újításai elől befogjuk fülünket. Újfajta miséhez újfajta hit kell, egy újabb katekizmus, papság, szeminárium ok és egy újfajta karizmatikus egyház • mind olyasmi, ami ellentétben van a hit ortodoxiájával. S mivel az újítások a liberalizmus és modernizmus következményei, méreggel vannak át-meg-átitatva. Herezisből indultak és herezisbe visznek, ha önmagában esetleg nem is mindenegyes mozzanatuk téves.

Őzért lehetetlen, hogy öntudatos és hithű katolikus elfogadja ezeket az újításokat s valaha is alávesse magát nekik. Az egyházhoz ésaka- tolikus tanokhoz való hűség csak egy utat hagy szabadon számunkra: az újításokba való beleegyezésünk kategorikus megtagadását. pOeg vagyunk győződve, hogy Isten segítségével, a Boldogságos Szűz Mária, Szent József és X. szent Piusz pápa közbenjárása révén egyedül így maradhatunk hűségesek hitünkhöz.

Msgr. M. Lefébvre