A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 409 ­gette apátereket, hol egyiknél, hol másiknál próbált szerencsét. Néha el-eltűnt egy időre, majd megint fölbukkant, mikor senki se várta. Képkeretekbe vágott üveget: kezén akárki láthatta, hogy üvegvágó, annyi vágás, forradás, karcolás tarkította. Végül nálam kötött ki. Is­mervén tétovázó és könnyelmű természetét, egyszerűen közöltem ve­le úgy jó fél évnyi tanulás után, hogy: karácsonyra pedig keresztellek! Eleinte ágaskodott ellene, mint eddig is, amikor döntésre került a sor. Titokban azért mégis mintha ő örült volna legjobban, hogy én döntöttem és levettem válláról ezt a nehéz keresztet. A keresztség után mintha kicserélték volna. Béke, egyensúly, nyugalom költözött belé. De csak addig, míg bele nem gabalyodott egy nem-keresztény leány. Mert a lányok bolondultak érte. Pedig egyáltalán nem szoknya­vadász típus volt. Ahhoz túlságosan tiszta s egyszerű lélek volt. Egy vasárnap este dúlt ábrázattal állít elém. - "Hát téged mi lelt?"- "Semmi, csak búcsúzni jöttem. " - "Búcsúzkodni? Hova akarsz men­ni?" - "Nem tudom, valahová Nyugat-Japánba. " ??? "A jegyem már megvan" - mondta megnyugtatásul. - "És a munkád?" - "Aztfelmond- tam. " - "És szüleid?" - "Ellene vannak. " - Láttam, itt prédikáció nem sokat használ. Tréfára fogtam hát a dolgot: sok szerencsét! - Nem telt bele egy hét se, s újra beállított. Ezúttal ragyogott az ar­ca. Itt vagyok! Csak Hirosimáig ment. Betért az ottani jezsuita no- viciátusba. Éppen néhány fiatal legény végzett ott lelkigyakorlatot. O is közéjük állt és minden rendbejött. - Ámde vándormadár termé­szete megint úrrá lett rajta. Megspórolt pénzén elment Spanyolor­szágba. Amerikáig beszegődött egy hajóra munkásnak s Amerikából átrepült Európába. Spanyolországban nem volt különös szerencséje (aflamenkót szerette volna ott a helyszínen tanulmányozni): egy üz­letből, mivel nyilván csavargónak nézték, már az első napokban ki­dobták. Erre fogta magát és átruccant Svájcba. Ott sikerült neki le­leplezni egy tolvajt, mire a boldog károsult a feletti örömében, hogy mindenét visszakapta, meghívta a furcsa japánt vendégként, még síel­ni is elvitte a hegyekbe. Sőt, sikerült munkát szereznie. így vígan él­te világát, miközben hosszabbnál-hosszabb levelekben kesergett ne­kem, leányismerőseinek is, milyen bús élete van a japán embernek ott az idegenben. Pénze elfogyván, hirtelen hazajött Japánba és folytatta mesterségét ott, ahol abbahagyta. Munkája miatt sokat van távol, de hirtelen, mikor nem is várná az ember, megjelenik pl. valami kirán­dulás alkalmával, hogy aztán hónapokig megint ne lássa az ember. - Yamagucsi kun is egy japán típus megtestesítője: él, mint a madár. A holnap nem izgatja. Kóbébangyémántgyűrűt talál az utcán, becsüle­tesen azonnal beviszi a rendőrségre s még aznap jutalmat kap a bol­dog tulajdonostól. Mikor egy üstökös haladt át Japán felett, elmegy a T

Next

/
Thumbnails
Contents