A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

gamat a többiekért. Isten nem az ajándék értékét, hanem a szándékot nézi és látja, hogy én őszintén, szeretetből vállalom. - Mikor aztán még alaposan próbáratett, egyszercsak azt mondta: "Amikor ott állt a szenteltvíztartónál, az az érzésem volt: ez a lélek nagyon kedves lehet Isten előtt. Megállta a próbát. De a főnöknő engedélye nélkül nem vállalhat ilyen áldozatot, menjen előbb és kérje tőle."

Megint tele reménységgel mentem és megint hideg zuhany várt. - Az Intézet annyit tett értem, taníttatásom olyan sokba került (érettségim után itt kaptam tanítónői oklevelet - az egyetemen az első félév után mindig tandíjmentes voltam; négy diplomám van), hogy azt előbb le kell dolgoznom. Fölajánlhatom magamat mindenféle szenvedésre, de az életem fölött nem rendelkezhetem, az az Intézeté. - Ezt Páter Gologi is tudomásul vette és rábíztuk az egészet az isteni Gondviselésre: "Legyen meg a Te akaratod."

ecember 24-én hajnalban bombarobbanásra ébredtünk. Parancs

szerint csak "nagyriasztásra" voltunk kötelesek lemenni a pincébe. Tekintve, hogy alig pár napja láboltam ki a torokfájásból, nem kívánkoztam a hideg, nedves pincébe és éltem az engedéllyel, hogy föntmaradjak. A bombák azonban egyre közelebb robbantak. Amikor egyet már egész közel hallottunk, szobatársam hóna alá kapta ruháját, cipőjét és így futott le az óvóhelyre. Mandulámra való tekintettel én föl akartam előbb öltözni, de csak a fehérneműt sikerült fölvennem, amikor nagyot dörrent egy bomba. A fogmosáshoz előkészített odolos vízzel gyorsan megmostam az arcom, amikor egyszerre

elsötétült a szoba.

/

Úgy látszik, eltalálták a vili any központot - villant át az agyamon. A következő pillanatban ütést éreztem a lábamon és összerogytam. Ez volt a szerencsém, mert így a rámszakadt gerenda nem ütött agyon, hanem fönnakadva az éjjeliszekrényen, még védelmet is nyújtott. Ez azért volt jó, mert a szomszédom égő gyertyával a kezében (elsötétítés és bombatámadás alatt!) most indult le az óvóhelyre. A hatás nem maradt el: a pilóta visszatért és ledobta a második bombát. Ez a szomszéd házra esett, két embert meg is ölt. A légnyomás pedig rámdöntötte ami házunk megrongált tetejét. Ezzel együtt por, piszok, malter hullott rám.

A következő percben hangosan nevetnem kellett. Egy meglazult tégla hangos loccsanással pottyant a mellettem lévő vödörbe és a hajmosástól erősen szappanos, meszes-malteros vizet az arcomba locs- csantotta. Úgy kellett szinte lekaparnom magamról. - A gerenda védelme alatt mozogni próbáltam. A bokámnál éreztem valamit. Meleg és tapadósvolt. Eszembe jutott a kedves dallamú katonanóta: "Ellőt-