A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 396 MULT És JELEM

Zemplényi M. Erna*

Á

míT/-ne.wMífjaíott líhtó

!/lncs biztosabb szer a nehézségek elviselésére, mintáz "igen, A- tyám!"ő tudja, hogy mit, miért, mikor, hogyan tegyen velünk. Persze nem olyan egyszerű mindig rögtön meglátni az O kezét a dolgok mögött. Hányszor kérünk valamit kitartóan - és nem kapjuk meg, pedig úgy képzelj ük, hogy javunkra válna - és "csalódunk" az imádság erejében, értelmében. Aztán egyszerre megvilágosodik előttünk az isteni Gondviselés útja és megszégyenülve, de hálásan köszönjük meg neki, hogy nem hallgatott meg. - Engem is, ha meghallgatott volna annak idején, most nem írhatnám ezeket a sorokat.

(\/annak bizonyára, akik emlékeznek a jezsuita Páter Gologi nagy ' missziójára 1944-ben. Járta az országot és "áldozatokat" keresett. Jézus Szíve ünnepe tiszteletére nálunk, Veszprémben, triduum volt, szokásos, meghívott vendégszónokkal. Abban az évben már ér

rezte az ember, hogy valami történni fog. A

páter erre készítette elő a lelkeket. Hogy kint a városban miről beszélt, azt nem tudhattuk, de bent a zárdában nagyon megbolygatta a kedélyeket. Pozitív és negatív értelemben. Arról beszélt, hogy olyan időknek nézünk elébe, amikor szükség lesz áldozatos lelkekre, akik feláldozzák magukat a többiekért. Minden házban kellene lennie egynek, aki mindent magára vállal a többiekért. Persze legjobb volna, ha minden tízre jutna egy. - Ezt másutt is elmondta s az egyik harminc tagú zárda főnöknője arra kérte, ne beszéljen náluk így, mert neki "nincs három embere, akit áldozatul adhatna". - Még abban az évben meghalt a zárdában éppen három legjobb munkaerője...

* Máter Zemplényi Kremsben él, az Angolkisasszonyok egyik osztrák intézem lében. Örömmel közöljük visszaemlékezését • elénk idézi, mi mindent köszönhetünk a "felszabadulásnak” s mi történt akkoriban a kedvesnővérekkel.