A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-09-01 / 9. szám

- 388 gyelmi állapot és különösen a sajátos szentségi kegyelemben való részesedésvolt az irányelv. A "penitenciatartás" elnevezés pedig az e- légtételt, a vezeklést helyezte előtérbe.

iTz oknyomozó történelmi szemlélet aztán felfedezi ezekben a külön- (1 féle elnevezésekben a fokozatos közeledést a legújabb névhez: az "istennel való kibékülés szertartásá"-hoz. Mindennek a hátterében az "embertudományok!' fokozatos fejlődése áll. Mindig többet-és-többet tudunk az emberről, ennek a szentségnek alanyáról. Mi is az ember? Mire képes és mire nem képes az ember? Mi a megkeresztelt ember? - Most már tisztában vagyunk vele, hogy - mint minden a nap alatt - az ember is fejlődik 'bölcsőtől a sírig", nemződéstől az új ér letbe való születésig.

Egy megkeresztelt ember nem a befejezett tény, hanem egy új fejlődés, növekedés első stádiuma. Az ember nem "véletlenül" jut be Isten Országába, vagyis a kegyelem nem üstökénél fogva rántja be a mennyek országába, hanem nő, fejlődik, termést érlel, és mint megérett term ést, Isten.a csűrébe gyűjti. És ebben a szerves növekedésben, fejlődésben, az "istennel való kibékülésnek" fontos és lényegbevágó szerepe van. A "megtérés" nem jelent egy hirtelen, megváltozhatatlan fordulatot, hanem állandó felfelé kapaszkodást a "keskeny és göröngyös" úton, sok-sok megtérést, elvágódást és újrafeltápászko- dást, viharos időket és napfényes időket. Tehát nem egyszerűen lelki tisztulásról, a múlt bűneinek letörléséről, vagy vezeklésről van szó, hanem szüntelen eltávolítása ez a fejlődés, ez a növekedés az Isten Országába való 'bele-növés", 'bele-érés" szüntelenül felmerülő akadályainak, kerékkötőinek; szüntelen gondozása a kegyelmi csatornahálózatnak; szüntelen üzemképes állapotban tartása az Istenhez vezető közlekedő eszközöknek.

jf gyónás tehát nem 'bírósági beidézés", sem nem egy - sokszor /w rosszul szabott - gyóntató "fabódéba" vagy "kínzókamrába" való izzadságos idegpróba, hogy a bűntől és büntetéstől megszabaduljunk, hanem a növekedni, fejlődni, Isten Országába bele-nőni akaró emberi léleknek szívós, kitartó törekvése és munkája lelke üdvösségén.

A növekedéshez, fejlődéshez béke, nyugalom, napfény, meleg szükséges. Isten arcának a ragyogása, Isten szeretetének a melegítő ereje. Ezért fontos, hogy Istennel szüntelenül békében éljünk. Ezt célozza az "új köntös". Ezvanalatta. Most végzik rajta az utolsó öltéseket. Reméljük, hogy nemcsak a köntös külsején akad meg a sze