A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
- 41 volt a nagyszüleimre. Általuk fejlődött ki bennem a különféle emberi életkorok ismerete és tisztelete. Csak "elméletben" ez sohasem alakulhatott volna ki bennem. A múlt élő képviselőivel kell érintkeznünk ahhoz, hogy megbecsülhessük a múltat. Abban a hagyományokat tisztelő környezetben, amelyben én felnőttem, az öregek is hozzátartoztak az életünkhöz. Emlékszem, még táncösszejöveteleinken is részt vettek s némelyikük nem egy fiatalnál kecsesebben keringőzött. A mai modern, nagyvárosokat övező lakónegyedekben nincsenek öregek. A húgom is ilyen helyen él s a gyerekei szinte soha nem találkoznak idős emberekkel. Emlékszem, hogyan csodálkozott egyszer a kislánya egy tengerparti fürdőhelyen napozó i- dősebb hölgyön. "Mit keres ez itt?" - kérdezte. Az ő észjárása szerint ősz hajnak, ráncos bőrnek semmi keresnivalója nincs ilyen helyeken. S mert sohasem ismert közelről, sohasem szeretett meg idősebbszemélyeket, elképzelem, micsoda problémái leszneka saját elöregedési folyamata idején... Kétségtelen, hogy a mai lakáskörülmények között nem mindenki tudja megoldani három nemzedék együttélését. A szomorú azonban az, hogy.még azok is, akik megoldhatnák, azok se kívánnak együtt élni az öregekkel. Még jó, ha meg nem szakítják véglegesen a kapcsolatot velük, csak találkozóikelőretervezésénél hozzák tapintatosan tudomásukra, hogy ne szóljanak bele az unokák életébe. Mintha nálunk az öregeknek semmi szerepük se maradt volna a családokban; mintha az ö- regkor, az "aranykor" szabadsága csak abban nyilatkozna meg, hogy a fiataloktól elkülönülten és szabadon élhetik le életüket. lidéki ismerőseim közt nem egy család még együtt él a nagyszü- ^'1/ lökkel. Közülük jut eszembe egy család, ahol az apai nagyszülők unokáikkal együtt élnek, az anyaiak csak időnkint jönnek látogatóba. Akikkel együtt élnek, azokkal az unokák kapcsolata élő, meleg, baráti (a fiú-unoka a múltkoriban azzal froclizta a nagyapát, hogy csak azért jár templomba, hogy a leányokat végigmustrálhassa); a másik nagyszülőpárral, mikor látogatóba jönnek, nem tudnak mit kezdeni. Azok arról panaszkodnak, hogy az unokákkal "nem lehet elbeszélgetni", az unokák meg arról, hogy ezek a nagyszülőkbosz- szantóan "formálisak", "mindig csak egy helyben ülnek", és mindig azzal esnek nekik, hogy "de megnőttetek". Mindenkultúrában az idősebb nemzedék képviseli az összekötő, egybekapcsoló erőt. A folytatólagosság érzetét keltik környezetükben; ők a társadalom szokásainak átadói és élő példák arra, hogy "meg lehet oldani minden problémát, ki lehet bírni az életet". De ezenkívül én még azt mondanám, hogy az öregek a jövő számára nemcsak szó-
