A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

1

a tridenti zsinat idejéig mindig fel lehet fedezni. Nagy szent Gergely például azt tanította - canterbury szt. Ágostonnak írt levelében - hogy a házastársak nem vehetik az Oltáriszentséget magukhoz gyónás nélkül, ha házassági jogaikkal éltek. Az ezerötszázas évekig általános volt az a vélemény, hogy a terhesség ideje alatt a házassági aktus bűnös, mert a fogamzás célját nem képes szolgálni. A tridenti zsinat tanítását összefoglaló és a papság számára V. szent Piusz által kiadott római katekizmus a házasság okait felsorolva a két fél nemi különbségének természetéből fakadó, egymás kölcsönös segítésére irányuló egységét teszi az első és a termékenység szándékával egyenlő rangú helyre. Ezzel a nagy befolyást gyakorló megállapítással a katolikus teológia egy jelentős lépést tett a házastársi szeretet és ennek fontossága megértéséhez.

H házasságról beszélve a második vatikáni zsinat elhagyta a hagyományos megkülönböztetést és az egymás iránti szeretetet és a gyermek fogamzását egyenrangúnak ismerte el. Ugyanennek a ténynek a kifejezését látjuk a "Humanae vitae"-ben is, azokban a mondatokban, amikben a pápa a házastársi szeretet értékeit leírja.

Az enciklika visszhangjára térve mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az egyház püspökeinek és teológusainak a véleménye megegyezik az enciklikában kifejtett állásponttal a házastársi szeretet és a termékenység egyenrangúságára vonatkozóan. Az Egyházban általánosan elfogadott álláspontnak lehet tehát tekinteni azt a véleményt, amelyik azt állítja, hogy a házassági aktus az egymás iránti szeretet kifejezését is szolgálja. Amikor pedig a szülők a gyermekfogamzás szándékát akarják megvalósítani, kötelességük az, hogy a nevelés terheivel is számoljanak, és gyermekeik számát a szociális, gazdasági és egyéb tényezők által meghatározott körülmények szerint szabják meg. Az Egyház abban is egyet ért a pápával, hogy az egymás iránti szeretetet a házastársak akkor fejezik ki legbensőségesebben, amikor az aktus magában foglalja a nemzés lehetőségét is.

Ebből az összhangból azonban nem lehet arra következtetni, hogy az Egyház elfogadta a körle vél álláspontját a fogam zásgáti ás módszereire vonatkozóan is. A körlevél megjelenése után püspöki nyilatkozatok és teológiai vélemények is világosan bizonyítják, hogy a fogamzásgátlás módszereire vonatkozó kérdésben az Egyház tagjainak a véleménye továbbra is megosztott marad.

Ennek a véleménykülönbségnek az egyik legvilágosabb kifejezését és a belőle fakadó következtetéseket a kanadai püspökkari nyilatkozatban találjuk meg. "Mi teljesen egy hangban vagyunk a Szentatya álláspontjával - mondják a kanadai püspökök - a házasság mél- 370 -