A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
- 368 hassa a napi élet örömeit és bajait is - olyan értelemben, hogy a férj és feleség nemcsak egy testté, hanem egy szívvé és egy lélekké válva érjék el emberi tökéletességüket és boldogságukat. A házastársi szeretet teljes önátadást is jelent. Ez a személyes barátság egy különleges formája, ami abban fejeződik ki, hogy a férj és a feleség nagylelkűen részesülnek egymás javaiban fönntartás és önző számítás nélkül. Mindaz, aki őszintén szereti házastársát, nem azt szereti, amit tőle kap, hanem a házastársát önmagában és önmagáért; és ezt abban az örömteljes tudatban teszi, hogy élettársát gazdagabbá tudja tenni önmaga odaajándékozásával. A házastársi szeretet kizárólagos és halálig tartó. A szerelem kizárólagossága és a feltétel nélküli egymásrahagyatkozás a házasé- let földi boldogságának, békéjének és tartósságának elkerülhetetlen föltételei. Ettől a szeretettől a szülői felelősségtudat szétválasztha- tatlan. Ez a tudat elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a születendő gyermek fogamzását és nevelését egy és szétválaszthatatlan feladatnak tekintik3, és ennek a feladatnak a betöltésében nemcsak egymásnak, hanem a születendő gyermeknek, az Egyháznak és az egész társadalomnak is felelősséggel tartoznak. Ennekkövetkeztében - folytatja a pápa - "az élet átadásának feladatában a házastársak nem járhatnak el teljes szabadsággal,... hanem cselekedeteikben alkalmazkodniuk kell Isten teremtő szándékaihoz, amint az a házasság természetében és annak aktusaiban megnyilvánul, és az Egyház hagyományos tanításában ki van fejtve." 4 E nnek a pontnak részleteire térve a pápa a következő megállapításokat teszi: Az aktus, amivel a házastársak az egymás iránti szeretetet kifejezik, nemes és érdemre méltó még akkor is, ha szándékukon kívül az nem válik termékennyé. - "Ugyanakkor az Egyház az embereket a természettörvény szabályainak megtartására buzdítva... azt is tanítja, hogy a házasság minden egyes aktusának nyitva kell maradnia az élet átadásához." 5 Ennek a megállapításnak a megokolásához a pápa az aktus természetben rejlő tendenciák szétválaszthatatlan egységét jelöli meg. Az aktus természetében rejlik az a tulajdonság, hogy az egyesítő és szeretetet kifejező jelleg a megtermékenyül és lehetőségével jár e- gyütt; és az egymás iránti szeretet csak akkor fejezhető ki teljes mélységében és erejében, ha az aktus két hatását a házastársak elválaszthatatlan teljességében megőrzik.6 A pápát szó szerint idéz3 Humanae vitae, 9. 4 10. 5 II. 6 12. pontok
