A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

- 354 ­jává avatta. Amikor a szertartásnak vége volt és az új Díborosok elvonul­tak előttünk, mi azon tűnődtünk - arcvonásaikat véve szemügyre - ki lesz az közülük, akire csakugyan vére ontása vár jövőként. Med­dig lesz Mindszenty bíboros biztonságban? Egy évvel később, amikor a békeszerződést aláírták, a szovjet kormánynak lett kiszolgáltatva Magyarország. Ahogy az új magyar bíboros mondotta: "Az egyik pa- rancsuralmat a másik váltotta fel". N em sokkal ezután az esztergomi bíboros látogatást tett a newyorki bíborosnál. Valaki megkérdezte: nem fél-e visszamenni Magyar- országra? Nyugodtan és egyszerűen válaszolt: "Miért félnék? Ott van a népem, ott a híveim. Ellenségeim pedig végsőeredményben csak az életemet vehetik el tőlem". A látogatás végén Spellman bíboros ezt jegyezte naplójába: július 7. Mindszenty bíboros ma reggel utazott. Az volt az érzésem, egy vértanútól vettem búcsút. Októberben a prímás tiltakozott a vörös kormánynál a lekiis- mereti szabadság sorozatos lábbaltiprása ellen. A következő évben pedig újból letartóztatták, Szent István vértanú ünnepének előesté­jén. Egy budapesti börtönbe szállították, ahol levetkőztették és há­rom alkalommal is hosszasan ütlegelték. Az ő Pilátusai a titkosren­dőrök köréből kerültek ki. így kezdődött el több mint 25 évre kiterjedő valóságos vértanúsága, melynek egyes évei hol véresebbek, hol ke­vésbé véresek voltak. Mindez hat borzalmas hétre kiterjedő erőszakoskodással kez­dődött, előkészületként ahhoz, amit a kommunisták bírósági tárgya­lásnak neveztek. Spellman bíboros csalásnak és komédiának mondta; Truman elnök pedig gyalázatos kengurú-bíráskodásnak. A vádlott­ra alig lehetett ráismerni padjában és jelenlévő szakemberek később úgy nyilatkoztak, hogy a bíboros kábítószerek hatása alatt állt. Az í- télet életfogytiglanra szólt. A vörösök hazaárulásról, külföldi valutá­val való visszaélésekről s egy állítólagos harmadik világháborút elő­készítő, amerikai követséggel kapcsolatos bonyolult összeesküvésről beszéltek, de a bíboros igazi bűne az volt, hogy alakja világszerte a kommunista-ellenesség szimbóluma volt - mint ahogy személye volt jelképe a nemzeti-szocializmus-ellenességnek is. A szilárd meggyő­ződések embere volt, aki mindig azt vallotta, hogy a rossznak nem lehet engedményeket tenni. Nézete szerint a totalitarizmus - bármi­lyen alakban jelentkezzék is - önmagában rossz, káros az ember lel­kére s ezt a véleményét sohasem habozott hangoztatni. Ezértkellett bűnhődnie. Világunkban nincs hely a becsületes ember számára, fő­ként, ha ráadásul még megfélemlíthetetlen is. A bíboros azonban

Next

/
Thumbnails
Contents