A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
352 MÚLT És JELEM New York így búcsúzott el Tőle... Emlékbeszéd a Hercegprímás felett * A nyák napja van ma. Sokan a most egybegyűltek közül egy évvel e- I zelőtt is itt voltak a katedrálisban, hogy élükönCooke bíboros érsekünkkel lerójják tiszteletük adóját a történelem egyik legnagyobb magyarja, Mindszenty József, bíboros előtt. Azon a délutánon őeminenciája állt itt a szószéken s a tény, hogy anyák napja volt, arra késztette, hogy néhány erre vonatkozó kedves emlékét is beszédjébe fűzze. Mert az ő bonyolult, de mélyen emberi lényének jellemző vonása volt annak az édesanyának szeretete, aki egy Mindszent nevű, vidéki faluban életet adott neki. Ha valaki emlékiratait olvasta - és mindenkinek el kellene olvasnia - nevét is megtalálja: Kovács Borbála. - Ismételten is előfordul ez a név az emlékiratokban; a születési adatok első lapjától a kétszázharmincegyedikig, ahol a bíboros azt a fájdalmát írja le, melyet a felett érzett, hogy nem lehetett jelen édesanyja temetésén. Az édesanyának ez a szeretete nála egybe volt fűzve azzal a szeretettel, amelyet Isten Anyja irányában érzett s amely végeredményben oka annak is, hogy pár nap múlva majdmá- riacelli temetésének részleteiről is olvashatunk - ősi kegyhelye ez Közép-Európában Máriának s ha a határon túl esik is, Mária országának - ahogy Magyarországot mindig nevezték - kedvenc zarándokhelye volt. E z az egyházi férfiú már akkor híres ember számba ment, amikor 29 évvel ezelőtt először találkoztam vele. Rómában, a Szent Pé- ter-bazilikában, amikor a mi boldogemlékű Spellman bíborosunkkal együtt bíborossá kreálták. A háborúnak vége volt - akkor legalábbis úgy gondoltuk - és XII. Piusz pápa végre konzisztóriumot tarthatott, amelyen a bíborosok számát 37-ről 69-re emelte. A harminckét új * a Szent Patrik-katedrálisban mondotta a május ll-i rekviem alkalmából az ismert amerikai jezsuita szónok és nevelő, Robert I. Gannon.
