A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8. szám
- 349 első azoké, akik úgy gondolják, hogy a maguk útját járják. A maguk életútját keresik. A maguk kedvtelését követik. Ezek a felületen járó emberek. A másik csoport arca azoké, akik magukat egyensúlyban akar- jáktartani a Világ Arcával. Ahhoz akarják formálni arcukat. Ezek ér létükben Isten akaratát keresik. Isten arcvonásait meglátják az Élet arcán, ezt az arcot keresik és akarják megvalósítani életükkel. A harmadik csoport azok arca, akik keveset, ha egyáltalán, gondolnak magukra. Bennük Isten járja a maga útját. Kis bolygók a nagy csillagrendszerben, az Örök Isteni Energia apró por-csillagai. Ezek a ritka emberek nagyon erősek és mégis szelídek. Egészségesek és gyengédek. Türelmesek. Szívdobogásuk a részvétharang- kongása. Egyéniségek, akik a közösség, az emberek szolgái. Életük arca olyan, mint ez a tengerszem a karjaimban. Tiszta fény a szemük. Életük rétegeit szétvetették, mint a szél ereje az úti port. Lent-lent, mélyen-mélyen abszolút csend, értés, nyugalom van. Ott már semmi más nincs, mint az Elő Isten nyugodt Arca. Egy fakopáncs futott föl a mellettem nyújtózkodó fa kérgén. A patak énekelt, ahogy a sziklák között a völgy felé szaladt. A nap az öreg hegyóriás hófedte fején csillogott. A tó mozdulatlanul nézett az égre. A határtalan ég mozdulatlanul merítette fényét a tóba.- Meddig hatol most az ég fénye a tó mélyébe? - kérdeztem magam is halkan, nehogy zavarjam a táj életét. Ez a tó is azok közétartozik, azok közé a mély-mély tavak közé, ahol a sok-sok réteg alatt már semmi más nincs, csak Isten Örök Arca? Ég és Föld kevert magából, anyag és szellem egybeláncol s lélegzik benned szüntelen, ne légy kevesebb, több se ennél, ami vagy, csak az lehettél, csak úgy, mint tavon, ha jár, a hab, fenyők csúcsán a fény, ha villan, virágoskerten illat illan, vagy hajnal köde, hogyha száll, a remete éneke i
