A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-08-01 / 8. szám

I

igazán csak az ártatlanok, a naivak vagy a buták maradhatnak nyugodtak. Némelyik embernek szinte egész személyisége aggályokból te- vődikössze. Ahogy tréfásan szoktuk mondani valakiről: kész szerencsétlenség, csakhelyet keres magának, hogy aktiválódhass ék - ugyanúgy azt is mondhatjuk: csupa aggodalom, csak azt nézi, hol van még valami, ami újabb tápot ad aggályainak. Ilyen mindig és mindenen aggódó emberekből adódik például a képzelt betegek sora vagy a kom- pulzív kézmosóké is. Van köztük olyan is, aki minden héten újabb és újabb természeti szerencsétlenségtől remeg. Mindenesetre elmondhatjuk róluk, hogy nem egyszer szenvednek valóságos haláltusát, hanem százszor is hetente, ha nem naponta.

Ha furcsán hangzik is, de a cinikusok is ebből az aggodalmakba merevült fajtából adódnak. Akik a legrosszabbra vannak mindig elkészülve s nincs bennük elég bátorság, elég erő és elegendő értel- messég, hogy ellenlépéseket tegyenek, amikor valami rossz fenyegeti őket. A cinikus ember szemszögéből soha és semmiféle vállalkozásnak nincsen értelme, minden csak felesleges időpazarlás; minek próbálkozzunk, mikor a végén úgyis mi leszünk mindig a vesztesek. Csomóba göngyölítik magukat, úgy várják az elkerülhetetlent.

Az ilyen görcsbe merevült személyiség sohasem rokonszenves. Csodálni azokat szoktuk, akik nagy hanggal kiáltanak bele a sötét éjszakába, öklüket rázva dacolnak a végzettel - bár ugyanakkor kicsit felelőtleneknek is gondoljuk őket. De figyeljünk megint Jézusra: "Ne nyugtalankodjék szívetek!... Az én Atyám házában sok lakás van" (Jn. 14,1-2). Ahol pedig sok lakás van, ott akad hely m inde nki számára s az Úristen, ha tudott sok lakást készíteni, arról is gondoskodik majd, hogy lakókkal beteljenek. Isten ugyanis - ha szabad egészen emberien mondanunk - végtelenül hajlékony és pragmatikus; mindig készen áll arra, hogy új helyzetekhez alkalmazkodjék; számára szinte sohasem számít, mi romlik el: tud mindent úgy alakítani, hogy a végén jó jöjjön ki belőle. O pontosan ismeri mindazt, ami miatt nekünk aggódnunk kell - ráadásul még egy pár olyasmit is, ami miatt nekünk eszünkbe se jut, hogy aggódni kellene miattuk. Isten mindig megbirkózik minden helyzettel. Mi okunk az aggodalomra?

Mindezzel csak azt akarjuk mondani, hogy bíznunk kell a jó Istenben és hajlékonyaknak, rugalmasaknak kell lennünk Vele való kapcsolatunkban is. Az evangélium arra is tanít, hogy ha az egész emberiség is útjába áll terveinek és azt kiáltozza például: "nincs szükségünk Jézusra; nem akarjuk templomunk és egyházunk alapkő- 344 -