A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
- 323 A Vatikán már az októberi forradalom idejénanála megszokott valóságérzékkel mérte fel az orosz helyzetet. Tisztában volt azzal, hogy a vallásszabadság a szovjet államban csak a papíron létezik és ha a hívek helyzetén javítani akar, azt csak a kormánnyal való hosz- szas tárgyalásokból születő engedmények alapján teheti. Már XV. Benedek pápa (1914-22) igyekezett minden alkalmat kihasználni, hogy a hatalom birtokosaival felvegye a kapcsolatot. XI. Piusz pedig (1922 -1939) pápasága első éveiben el is kezdte a tárgyalásokat, amelyek célbajutása érdekében például a Vatikán kínos hallgatásba burkolózott, amikor 1923-ban az első kirakatper alkalmával Msgr. Jan Cieplak *, a moszkvai Szent Lajos (katolikus) templom mogiljévi katolikus érseket és 14 papját "forradalomellenes tevékenység miatt" elítélték és a "Gulag" büntetőtáboraiba hurcolták. XI, Piusz keleti politikája azonban akkor telítődött igazán képzelőerővel, amikor a Vatikán keleti sakkhúzásainak - Stehle szerint - "legérdekesebb, legkiismerhetetlenebb és legtragikusabb" a- lakja, a francia jezsuita Michel d'Herbigny lett igazi mozgatóereje. * (1857-1926) Halálra ítélték, de a Szentszék, Anglia és az Egyesült Államok közbenjárására 1924-ben áttették a litván határon. Jersey Cityben halt meg, mielőtt Vilna érseki székét elfoglalta volna, ahová kinevezték. T