A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-07-01 / 7. szám

- 304 1930-tól kezdve (Sík Sándor ekkor Szegeden egyetemi tanár) a piarista iskolák főcserkésze és országos vízicserkészparancsnok már Bátori atya. Mikor a debreceni ház rektora és az iskolaigazgatója lesz, ő szervezi meg a szerzetesrendek között az első kereskedelmi iskolát - a magyar keresztény ifjúság gazdasági átnevelését látva meg eszményül. A nagy nemzeti megújulás, népi mozgalom, szociális sürgetés minden pozitív értéke visszhangra talál benne. Már felnőtteknek is előadásokat tart; hamar belekapcsolódik a leventemozgalomba is, csakhogy a maga keresztény cserkésznevelői eszményeit oda is átvi- hesse, üres militarizmus helyett az "emberebb ember - magyarabb magyar" eszményét. (1945 után ez lett a nagy vádpont ellene.)

gy kellett látnia, minden munkája összeomlik, mikor a fanatikus háborús idők rászakadtak Magyarországrasfőleg, mikor a nemzeti összeomlás eljött. Ez tábori lelkészként érte. Csapataival Csehszlovákiában orosz fogságba esett. Több (nyolc-kilenc) Gondviselés- küldötte csodás véletlen éri az elkövetkező hónapokban, amelyekből ő azt olvasta ki, tőle még vár valamit az Úristen, tartogatja még valamire. Mikor önként helyetcserél egy lelkésztársával, hogy az illető hamarabb hazajuthasson - s kiderül, a hazug ígéretek helyett épp az illető csoportja kerül Szibériába. Mikor Tatán a bezárt marhavagon ablakán kidobott papírszeletke ("ilyen és ilyen szerelvényen visznek Szibériába - aki felveszi, értesítse Zimányi Gyula, piarista rendfőnököO eljut helyére és autómérnököccsé- hez, aki egy orosz tábornok megelégedésére javít kocsikat. A jószívű orosz tábornok (ilyen is volt?!) siet a magyar fogoly kiemelésére, de a vonat már kifutott Cegléd felé. Am egy pesti tanító, aki az utolsó percig ott maradt, még összegyűjtötte a szegény foglyok kidobott utolsó üzeneteit - köztük Bátori atyáét is - és egy jó ötlettel felírta a szerelvény számát is. E második üzenettel és a szerelvényszámmal öccse újra fut a tábornokhoz, aki autót rendelt és sikerült elcsípniük a vonatot, kiemelve őt svisszavive Pestre, a szabadságba. Ez a 8-9 "véletlen" egész életére a szívébe véste neki: Isten vár tőle valamit.

Két évig Tatán működik s amikor a rendőrkopók erősen fenyegetni kezdik, egy zsidószármazású volt diákja idejében érteaz előadó