A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
- 292 az illető számára "élményszerűségét". Csak egy ismereti fogalom lett és tényleg úgy érzi, hogy elvesztette, hogy "nem az övé" többé. De ebből semmiképpen nem következik, hogy nincs Isten, hogy nem is létezik. így aztán felmerül a kérdés: Mi a különbség az Isten-ismeret és az Isten-élmény között? Es ez ma a fontos kérdés. 7 alán próbáljuk meg lélektanilag vizsgálni a dolgot, mert tulajdonképpen oda tartozik a kérdés. -Tudom, hogy van dobostorta. Azt is tudom, hogy miből van, fel tudom sorolni összes alkatrészeit, tudom mindegyiknek tápláló értékét. Azt is tudom, hogyan kell azokat összekeverni, milyen arányban, hogyan kell kiformálni, a sütőbe tenni, hány fokon, meddig kell sütni... De ez mind csak ismeret, elméleti tudás. A dobostorta akkor lesz "élmény", ha megkóstolom. - Istenről van tudomásom és ismeretem. Elolvasom a Rá vonatkozó irodalmat, kezdve a vallásbölcselet, vallástörténet, vallástan könyveitől egészen a vallásos emberek önéletrajzáig. S számomra még mindig nincs Isten, mert nem találkoztam Vele, sohasem volt egyetlen Isten-élményem sem. Tehát, mikor a modem ember azt mondja, nincs Isten, tulajdonképpen azt mondja, hogy nem találkozott Istennel, vagyis nincs és nem is volt soha Isten-élménye. Ezen a ponton azonban ismét kitör az "autonóm ember" örök törekvése. Miért ne lehetne futószalagon gyártani az Isten-élményt? Hiszen olyan sok technikai, gyógyászati és más csodát míveltünk, miért ne lehetne Isten-élményt is gyártani? Mikor olvasom a sok cikket és könyvet a "yógáról", a "zen"- ről, a keleti misztikus vallások különféle gyakorlatairól és látom, hogy a nagy városokban kurzusok nyílnak, melyeket a modern hírde- téstechnika módszerével reklámoznak, látom, hogy szeretnék a hiányzó Isten-élményt árúként szállítani a nagyközönségnek... A baj ott van, hogy "élményt" nem lehet sem gyártani, sem szerezni vagy venni. Az élmény vagy jön, vagy nem jön. Legfőbb jellegzetessége éppen az, hogy váratlan és meglepetésszerű. A katolikus keresztény hit szerint "ajándék". Nem én érintem a számomra megfoghatatlan Istent, hanem Isten érint meg engem, ha Neki úgy tetszik. Ennek az érintésnek a megérzése a tulajdonképpeni Istenélmény. Ez a misztikus szentekben érte el teljes ki virágzását. De az átlagkeresztény nem misztikus. Nincs hát más mód vagy út, mely az Isten-élményre vezetne? Régi neve: az Isten-keresés útja. Először értelmileg meggyőződöm, hogy - bár nincs élményem - Ő van, létezik. Tehát értelmi-
