A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 271 ­lődésnek. Ennek az elméleti vallás-szociológiának és az előbb vázolt alkalmazott szociológiának a találkozásából fejlődött ki az Egyház­szociológia, amely nem más, mint mindezen tudományos módszerek alkalmazása az Egyház életére. ^Kz Egyház-szociológia céljaival, formáival és módszereivel követ­kező cikkünkben foglalkozunk. Vessünk fel most inkább egy alapvető kérdést: van-e egyáltalán létjogosultsága ennek a tudománynak egy o- lyan természetfölötti közösségben, mint a katolikus Egyház? Erre a kérdésre adott válaszunktól függ ugyanis, milyen szemmel nézzük majd mindazokat a témákat, melyeket további cikkeink tárgyalnak. Mint tudjuk, az Egyház Krisztus Titokzatos Teste, istenembe­ri földi életének folytatása. Amint Krisztus igaz Isten és igazi emberi testből és emberi lélekből álló ember, ügy Titokzatos Teste is isteni, természetfölötti életközösség, de ugyanakkor egészen emberi, a tár­sadalomtudomány és a közösségi lélektan törvényeinek alávetett kö­zösség is. Amint Krisztus emberi természete látható és tapasztalha­tó volt, úgy az Egyház is látható, tapasztalható közösség. Amint jo­gos lett volna a názáreti jézus testmagasságát vagy arcvonásait ta­nulmányozni, amint jogos lett volna viselkedéséből és arckifejezésé­ből lelkiállapotára, vidámságára vagy szomorúságára következtetni a kánai menyegzőn vagy Lázár sírjánál, hasonlóképpen jogos az Egy­ház életének tudományos tanulmányozása is. Nem mintha ez a tanulmányozás kimerítené mindazt, amit az Egyházról mondhatunk, vagy kifejezné az Egyház lényegét. De jogos emberi természetének természetes összetevőit természetes eszkö­zökkel föltárni. Sőt, nyugodtan mondhatjuk, ez a munka nemcsak jo­gos, hanem kötelesség is. Szeretetünk az Egyház iránt, és azok i- ránt, akikhez az Egyháznak küldetése van, megköveteli, hogy a leg­célszerűbben, a legeredményesebben rendezzük be az Egyház életét, amennyire ez emberileg lehetséges. Nem kívánja-e meg a szeretet, az a szeretet, mely az Istent emberi alakban közénk hozta, hogy Ti­tokzatos Testét is mindenben hasonlóvá tegyük az emberekhez - kivéve a bűnt? Ha a papnak kemény igazságokat is kell mondania híveinek, nem kötelessége-e keresni azt a köntöst, amelyben beszéde a leg­könnyebben ér el hallgatóinak szívéig? Nem kell-e az Egyháznak min­den korban olyan stílusban építenie templomait, amilyent annak a kornak, vagy annak a vidéknek hívei a leginkább szeretnek? R* égebben elég volt mindezen feladatok megoldásához a lelkipász­

Next

/
Thumbnails
Contents