A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-06-01 / 6. szám

- 249 nész volt, hanem annak a papi kasztnak a tagja, amely a Kr.e. 5. században, a nagy vallási megújulás idején, a babiloni fogság éveiben is nemzedékről-nemzedékre átszállt vallási hagyományt fektette le í- rásban. Tehát Mózes öt könyvének a szerzője vagy szerzői első helyen népük vallási meggyőződését - mondhatjuk - kodifikálták.

De mit tudhattak ténylegesen népük múltjáról? Elfogadhatjuk-e, hogy ezek az írások történelmi eseményeket rögzítenek? Még plasz- tikusabban kifejezve: Élt Ádám és Éva? Csakugyan ettek a tiltott fa gyümölcséből? Káin valóban megölte Ábelt? Noé tényleg megmenekült családjával az özönvízneknevezett természeti katasztrófa idején? Szodoma és Gomorra pusztulását tűzhányókitörés és földrengés okozta? Ábrahám már Izsák torkára tette a kést, amikor Isten angyala visszatartotta az előzőleg kívánt emberáldozattól? Ézsau eladta elsőszülött- ségi jogát öccsének, Jákobnak? Jákob fiai eladták testvérüket, Józsefet az Egyiptomba igyekvőkereskedőknek? Mózes vezette ki népét a rabszolgaság házából? - s így sorolhatnánk a kérdéseket vég nélkül.

Már az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulás, tehát a választott nép történetének az első nagy eseménye és az ezt leíró szerző kora között nyolcszáz év telt el. Akkora idő, amekkora bennünket a tizenkettedik századtól választel. Hogyan kormányozta az egyházat III. Sándor pápa? Milyen volt az élet a kievi és moszkvai fejedelemségben? Mikor kezdték építeni a párizsi Notre Dame székesegyházat? Miért lépett fel ellenkirályként III. Istvánnal szemben II. László és IV. István? Hogyan zajlott le 1163-ban a székesfehérvári csata? Hogyan fogták el IV. Istvánt? - s ezeket a kérdéseket is vég nélkül folytathatnánk...

De míg a mai történész történeti okiratokra, levelekre, hivataloskrónikákra, királyi kancelláriákból fentmaradt dokumentumokra támaszkodhat, a Kr.e. 5. században író jeruzsálemi pap rendelkezésére csak a szájhagyományban megőrzött elemek és esetleg némi í- rott emlékek állhatták. De ezek az ősi krónikák sem készültek a mai történész igényei szerint. Vagyis: sem az esetleg már Salamon korában, tehát az ötszáz évvel korábban készült írások, sem a vallási megújulás éveiben készített szent iratok nem tartoznak a történeti krónikák körébe. Vallási iratok voltak és bennük a szerző nem történeti kutatásainak az eredményeit közölte, hanem általuk népe vallási életének elmélyítését kívánta szolgálni. Jellemző példa erre a honkeresés (a "pusztában" vándorlás) korszakának a leírása. Egyiptomból való szabadulása után a választott nép mintegy negyven éven át bolyong a Sinai-sivatagban. De ennek a negyven évnek a történe