A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

- 236 hogy "Budapesten a felszabadulás után nem volt öltöny vagy uniformis, a- mely nagyobb biztonságot nyújtott volna, mint a reverenda". Arra is emlékszik, hogy a Nemzeti Függetlenségi Front programjába a szabad vallásgyakorlás jogához az ő javaslatára vették be, hogy annak anyagi feltételeit is biztosítani kell s ennek köszönhető, hogy az egyházi javadalmaso- kát fizeti az állam és a kispapok nevelési költségeiről is gondoskodik. Vo- rosilov marxillról kitűnik ebből az interjúból, hogy "nem lehetett eléje terjeszteni olyan egyházi jellegű kérést, amit szívesen ne fogadott volna." Azt is megtudjuk még, hogy a katolikus sajtó is hálás lehet a páternek: előterjesztésére indulhatott meg az "U j Ember" - s most jól fogózzanak meg, kedves olvasóink - még Debrecenben ő szerezte meg az engedélyt "A Szív" megjelenésére. - Kár, hogy a magyar jezsuiták nem sokat tudtak erről a segítségről. Különben biztosa páterhez fordultak volna támogatásért, amikor pár évre rá véglegesen betiltották "A Szív"-et. □

De a világiak se maradnak le az emlékezési versenyben. Egylrházi Lajos nevű honfitársunk például arról ír egy újságnak, mekkora öröm töltötte el, amikor 1945 január 30-án az Üllői út 22. sz. házában tartott értekezletről, az elnöklő szovjet ezredes megbízásából, üzenetet vitt a belvárosi ferences atyáknak. Budán még javában folyt az ostrom, "kattogtak a fegyverek, bődülten csattant a várkörnyéki ágyúk hangja. A Múzeumkert vaskerítései nem voltak láthatók, de Arany János szobra sértetlenül állt a helyén. A mellette lévő kövezetlen tér tele volt sírokkal." A romos utcákon botorkáló küldönc végre bedörömböl a zárda kapuján. "Szökés, borostás arcú tisztelendő atya" nyit ajtót, akinek most átadhatta a boldogító üzenetet: "Szólaljanak mega harangok! A papok menjeneka szószékre és beszéljenek!” - Az persze hiányzott az üzenetből, hogy rövidesen a titkosrendőrség besúgói is ott lesznek a szószékek alatt.

a Vatikánnál akkreditált diplomaták január első felében testületileg teszik tiszteletüket a Szentatyánál, aki ilyenkor mindig rövid allokációt is intéz hozzájuk. 1973-ban az állam és az egyház kapcsolatáról beszélt s elítélően nyilatkozott a nemzetközi terrorcselekményekről. 1974-ben a Szentszék és a nemzetközi é- letvolt a témája s köz- BORUIATO ben "a béke művésze- A SZENTATYA? tének" nevezte a diplomáciát és erősen kiemelte a Vatikán diplomáciájának béketörekvéseit. Az idén aggodalommal töltötte el a diplomáciai kart, hogy a Szent- Atya sötét színekkel festette a jövőt és azt mondotta, hogy "eddig háború utáni