A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
233 nek minősítették annak legalább ilyen módon való megmaradását. Az ostrom végeztével belekezdtem a romok eltakarításába. Nem sokáig! A negyedik napon egy orosz járőr jelent meg egy magyarul beszélő tolmács kíséretében és elhurcolt. Elvették tőlem a Mária-képemet és a Szent Antal érmét, lehúztákujjamról a jegygyűrűmet, de a Szűzanya pártfogását nem tudták elvenni tőlem! Egy torbágyi falusi pincébe kerültem, ahol már többen várták sorsukat. így egy ismerős hentesmester is, akinek feleségem éveken át vásárlója volt. De velünk maradt a tolmács is, aki az- zalkérkedett, hogy az oroszok oldalán harcoló magyar vezérezredes unokaöccse és csak tolmácsként van velünk. O és a hentesmester egymás mellett feküdtek. Fogalmam sem volt, miért hurcoltak el. Már néhány napot töltöttünk a nyirkos, földalatti pincében, amikor egyik éjjel fá- zás közben, a hidegtől felébredve, halk beszédre lettem figyelmes. A hentesmester és a tolmács beszélgettek.- Nemmegmondtam már, te vén marha - így szólt a tolmács - hogy köpjél be tíz nevet és szabadulsz?! - Hát mit akarsz még - válaszolt a hentesmester - Hány nevet köpjek még be? - Hányat? Tizet! Beköptél már annyit? Hát kiket köptél be? - Mire a hentesmester felsorolt hat nevet és köztük az enyémet. így tudtam meg, hogyan és miért kerültem a GPU markába. Reggel a hentesmester kihallgatásra jelentkezett és aztán már többé nem is láttuk őt. A kihallgatást végző GPU századost szörnyen felbosszantotta, hogy minden kérdés éré az igazságnak megfelelő nemleges választ adtam. Ezért gumibottal úgy összeverte a fejemet és az arcomat, hogy elöntött a vér. Annak a falusi háznak az ajtaján, a- hol a kihallgatás folyt, üvegablak volt. Mindig abban láttam, de viszont képtelen voltam felismerni magamat. A puhítás ördögi változatossággal, napról-napra minden kihallgatás alkalmával mind hevesebben folytatódott és végül is o- davezetett, hogy a pokoli kínok szörnyű hatása alatt megtörtem. Azt vallottam, amit a százados a tolmács útján elém adott. - Megnyugodtam az Ur Jézus szent akaratában, de a rózsafűzér i- mát el nem hagytam! Amikor vallomásaim terhelő anyagával a százados meg volt elégedve, Dunaföldvárra, a hadbírósághoz kerültem. Egy iskola tantermében egy derék magyar gazda és egy orosz katonaruhás i- degen között kaptam helyet. A magyar gazdával hamar összemelegedtem, de másik szomszédommal szemben érthetően tartóz-
