A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

- 218 arra, hogy mindenkivel észrevétessük: nálunk még mindig sokan vannak, akik Jézus Krisztus evangéliumában hisznek. Ami pedig a mindennapi kis ügyeket illeti, higgye el nekem, sokmindent meg lehet oldani barátságos beszélgetéssel egy üveg borocska mellett."

"A külföldi látogató felületes benyomásaiból arra következtethet, hogy nem is olyan rossz a magyar katolicizmus a filozófus helyzete. Megegyeznékmegállapításával, ha ugyanaz lennék ma, aki harminc esztendeje voltam. Miután azonban rájöttem, hogy az idő eljárt felettünk s ma nem élhetünk a harminc évvel ezelőtti teológiából, én attól félek, a mai magyar katolikusok hite bizony sok kívánnivalót mutat fel. - Három dolog mindenesetre világos előttem. 1)A magyar egyház még hosszú ideig nem tűnik le a történelem színpadáról. 2)Népünknek körülbelül a fele kereszténynek érzi és mondja magát. 3)A városi fiatalok között ma, főként a felsőbb osztályosok és egyetemisták között, újból feléledt a vallás iránti érdeklődés. Ez persze nem jelenti mindig azt, hogy az egyház is érdekelné őket. - A magyar egyház igazi problémája papjainak kvalitása. Személyesen ismerek közülük jó párat, a- kik tagadhatatlanul nyomorognak és mindenből kizártnak érzik magukat. Kis falusi plébániákon élnek, ahol papi ténykedésük nem sok pénzt hoz a konyhára s a kormány fizetésére vannak ráutalva. Alig hallottak valamit is a zsinatról s miután püspökük is keveset vagy egyáltalán nem segít helyzetükön, elkeseredettek lettek és szerencsétlennek érzik magukat s következésképpen alkalmatlanok az evangélium hirdetésére. - Velük ellentétes a helyzet a városi mammut plébániákon, ahol a papi ténykedés maga nem megvetendő pénzösszeget hoz a házhoz, ahol némelyik plébános köré még ma is ugyanaz a presztízs fonódik, mint mikor iskolák és birtokok felett is rendelkezett. Az egyesületek működésének tilalma náluk sokszor csak jogcímmé lesz arra, hogy semmi újon ne törjék a fejüket. Jólétük és kényelmük aztán alkalmatlanná teszi őket arra, hogy a modern világ számára autentikusan hirdessék a hitet. - Nálunk mindenekelőtt a pasztorálást, a lelkek gondozásának módszereit kellene mindenestül új alapokra fektetnünk, újjászervezni a katolikus ifjúság képzését. Mindezt azzal a céllal, hogy a papok végre komolyan vegyék a ma emberének az életét. Ez nálunk talán fontosabb, mint bárhol másutt. Mert nem szabad elfelejtenünk, hogy nálunk a világiak azok és nem a papok - az ő státusukat hivatalosan elismeri az állam - akik életük mindennapján az elé a kérdés elé kerülnek, hogy miképp maradhatnak keresztények. Nekik kell elsősorban szembe nézniük azzal a szisztematikus vallás-kritikával, amely egész kultúrális életünket