A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-04-01 / 4. szám
1- 192 esne a Szovjetunióban. Ok gondoskodnak ugyanis az otthonmaradt gyerekekről, az unokáikról. Többnyire azzal akikötéssel, hogy megkell kereszteltetni őket. Ha a szülők ebbe nem egyeznének bele, elviszik ők az unokát titokban a pópához. Nekik köszönhető, hogy minden ötödik szovjetgyerek (és minden második orosz) megkapja a ke- resztség szentségét. Kijátszók az ateista államot. Nem is csoda, ha a "babuskák titkos kormányáról" beszélnek ma a Szovjetunióban. Ciki az "idők jelei" kifejezést használja, bevallja, hogy tanulhat valamit magától az időtől. Igaz, hogy a fogalmat pontosabban meg kell határozni, hiszen bibliai, krisztológiai és eszkatologikus vonatkozásai vannak. De a legfontosabb a kifejezés mögötti látásmód. Árról van ugyanis szó, hogy teljesen elismerjük a világnak, sőt magának az egyháznak a történetiségét. Az egyházét annyiban, amennyiben a világhoz van kötve (hiszen különbözik istőle). A világ történései visszhangot keltenek az egyházban oly módon is, hogy kérdéseket intéznek hozzá. Ha az egyház nem tud mindjárt válaszolni, annak az az oka, hogy nincsenek "előre gyártott" és minden szempontból kielégítő "recept válaszai". Nem ideologikusán, hanem a szíve szerint felel. Az ebből a tanulság, hogy a minden- ELLESETT kori leckének egyszerű ismétlése nem elégséges. - Es a- GONDOLATOK zért sem felel mindjárt, mert kutatja az idők jeleit. Az idő ugyanis jel és szó az egyház és az emberek számára, minthogy Isten jelenlétére vagy távollétére utal s jelzi az ember töb- bé-kevésbé tudatos Istenhez-fordulását is. Az idő szavában tehát meg kell hallani Isten szavát s úgy, hogy a hit fényében tudatosítjuk az emberek mai szükségeit és nyomorát, hogy ez a megismerés a gyakorlati szeretet- re sarkalljon minket. < Yves Coapar > a keresztény újságíró hivatása, hogy a jelennek érzékeny felfogója, a jövőnek okos fülelő je és Jézus Krisztusnak alázatos hírvivője legyen. Minden felebarátunkat informálni akar juk, keresztény testvéreink hitét erősítjük az igazsággal, a reménnyel és az evangélium szellemével. Továbbadjuk biztos meggyőződésünket: a kereszténységben valami új születik. Nem kellemes vagy kellemetlen, nem régi vagy kierőszakolt, hanem új, mert kegyelmi, szent és szükséges. Észleljük a változás történelmi erőit. Tudjuk, a kérdés nem az, hogy tetszik, mertaz időből kihalljuk "Isten lépteit" s őt követnünk kell. - El vagyunk kötelezve az evangéliumi intelligenciára. Korunk gondolkodására, megértésére és kritikájára is. Nem az a dolgunk, hogy gyöngeségeinket takargassuk, s alibiket keressünk. Világos vallomást kell tennünk hitünk mellett, az igazság mellett. írásainkat a szolgálat, a személyes odaadás kell, hogy jellemezze. Tudjuk, törekednünk kell a világ felé forduló életszentségre. Krisztus követése megkímél minket azoktól a
