A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
ISMERET És IMADAS "imádkozzunk a Szentatyával!" t öbb éve már, hogy januári imaszándékunk az ökumenizmus, a keresztény egység nagy ügyével foglalkozik. Hangsúlyoztuk fontosságát s azt is, hogy lényegéhez tartozik a "szívek egysége", az egyéni belső megtérés. A szentév újabb hangsúlyt ad ennek a gondolatnak. Valóban a szívek megtéréséből, bensőnk megújulásából kell forrásoz- nia egység-törekvéseinknek is, ha azt akarjuk, hogy Isten előtt kedves lehessen ezirányú tevékenységünk. Az ökumenikus mozgalom igazi hajtó ereje az őszinte, belső meggyőződés; vallási felfogásunk játszik benne nagy szerepet s területén ezért kettősen nehéz hibákat, gyarlóságot, helytelen indítékokat felfedeznünk. Pedig itt is ki vagyunk téve - ha nem is a vaskos rosszakaratnak, gőgnek vagy makacs megátalkodottságnak - tévedéseknek gyarlóságnak és az önámítás és öncsalás finomabb változatainak. És ez nem is csoda. Hitünkről és val- általános imaszándek* lásunkról van szó s ez mélyen kihat egész életünkre és magatartásunkra. Felfogásunkat és gondolkodásmódunkat is befolyásolja. A világos fogalmakra, vezérlő eszmékre csak önzésétől is megtisztult, újjászületett, "megtért" lélek juthat. Isten kegyelme nélkül ez szinte lehetetlen; múltunk, megrögzött szokásaink, nézeteink mind ellenére vannak sokszor tisztánlátásunknak, igazi megtérésünknek. Abelső megújulás mindenekelőtt azt kívánja, hogy képesek legyünk a megismert igazság teljes és feltétel nélküli elfogadására. Vállalni tudjunk bátran minden következményt, ami őszinte megtérésünkkel együtt jár. A megújuláshoz nem elegendő sohasem a múlt hibái felett érzett bánat. Változásra van itt szükség; bizonyos értelemben "mássá" kell lennünk, másként - azaz: helyesen - gondolkodnunk és éreznünk az élet nagy kérdéseiről, Istenről, Krisztus* "... hogy a Szentévhez illő, belsőí megújulás szellemében munkálkodjunk az igazi ökumenizmus ügyének előbbrehaladásáért."
