A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám

- 121 tomásaiban a nagaszaki Szent Szűzhöz hasonló valaki jelent meg ne- ki és elbeszélgetett vele. De könyörgött látogatójának, ne mondja el ezt senkinek, míg meg nem hal. Rövid szenvedés után meg is halt ha- vas ketrecében.

Dzsinsaburó 21 éves volt, de tele ma kacs életerővel, férfias bátorsággal. Vitatkozott üldözőivel, oda-odavágott éles nyelvével nekik. Lassan azonban rájött, hogy az ilyesmi nem szép egy vértanúságra készülő hívőnél. Lám, Yaszutáró is milyen szelíden és alázatosan tűrte az embertelen kínzásokat. Ettől kezdve egyre nyugodtabban, türelmesebben kezdett viselkedni üldözőivel szemben. December végén őt és egy másik példásan kitartó hitvallót, Takagi Senuemont azzal a- karták hitehagyásra bírni, hogy bedobták őket egy befagyott tóba, majd amikor összefagyva, dideregve valahogy kikecmeregtek a jéghideg vízből, máglyát gyújtottak körülöttük. Ez még a jeges tónál is keservesebb volt, de kitartottak hitük mellett.

Az 1870-es új foglyok között ott volt Dzsinsaburó 14 éves öcs- cse Yudzsiró és leánytestvére, Macu is. A kisfiút ütlegelték, a téli hidegben ruhátlanul egy kereszt alakú cölöphöz kötözték. A kisfiú el-el- sírta magát. Az ártatlan gyerek jajgatásával akarták a kínzók a többi keresztényt hittagadásra bírni. Nővére, Mocu, próbálta gyógyítani kékre, lilára ütlegelt testét. Közben a kisfiú elmesélte, hogy szenvedései között egy madárra tévedt tekintete, amelyik egy háztetőn szárnyával védelmezte az erős szél ellen fiókáit. Arra gondolt, hogy Isten is így védelmezi és óvja a keresztényeket. Nővére karjában szenvedett ki - előtte még meghagyta bátyjának, hogy fiaiból egyet papnak neveljen, Macut meg arra bíztatta, hogy katekistává legyen, ha eljön az idő, hogy szabadon gyakorolhatják vallásukat Japánban.

6/ A keresztényüldözés híre lassan kiszivárgott. Egy japán hivatalos delegáció épp akkor (1871) járta a világot. Gazdasági, politikai, kul- túrális kapcsolatokat akartak kiépíteni. A nemzetközi közvéleményt erősen foglalkoztatta a japán keresztényüldözés s nem egy országban hűvösen, kimondottan ellenséges érzelmekkel fogadták őket. Hogy a- karja egy olyan ország kultűmépnek tekinteni magát, amelyik a legelemibb emberi jogokat lábbal tiporja? Iwakura, a delegáció vezetője végül is táviratot küldött a japán kormánynak, hogy azonnal hagyjanak fel a keresztények üldözésével, különben nem sok remény van küldetésük sikeréhez.

A cuvanói keresztények helyzete egyik napról a másikra megváltozott. A durva bánásmód abbamaradt, rendes élelmet kaptak, szabadabban mozoghattak. De még belekerült vagy másfél évbe, míg hazamehettek Nagaszakiba. Ekkorra már 660 halott volt a számüze-