A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám

- 121 ­tomásaiban a nagaszaki Szent Szűzhöz hasonló valaki jelent meg ne- ki és elbeszélgetett vele. De könyörgött látogatójának, ne mondja el ezt senkinek, míg meg nem hal. Rövid szenvedés után meg is halt ha- vas ketrecében. Dzsinsaburó 21 éves volt, de tele ma kacs életerővel, férfias bá­torsággal. Vitatkozott üldözőivel, oda-odavágott éles nyelvével nekik. Lassan azonban rájött, hogy az ilyesmi nem szép egy vértanúságra készülő hívőnél. Lám, Yaszutáró is milyen szelíden és alázatosan tűr­te az embertelen kínzásokat. Ettől kezdve egyre nyugodtabban, tü­relmesebben kezdett viselkedni üldözőivel szemben. December végén őt és egy másik példásan kitartó hitvallót, Takagi Senuemont azzal a- karták hitehagyásra bírni, hogy bedobták őket egy befagyott tóba, majd amikor összefagyva, dideregve valahogy kikecmeregtek a jég­hideg vízből, máglyát gyújtottak körülöttük. Ez még a jeges tónál is keservesebb volt, de kitartottak hitük mellett. Az 1870-es új foglyok között ott volt Dzsinsaburó 14 éves öcs- cse Yudzsiró és leánytestvére, Macu is. A kisfiút ütlegelték, a téli hi­degben ruhátlanul egy kereszt alakú cölöphöz kötözték. A kisfiú el-el- sírta magát. Az ártatlan gyerek jajgatásával akarták a kínzók a többi keresztényt hittagadásra bírni. Nővére, Mocu, próbálta gyógyítani kékre, lilára ütlegelt testét. Közben a kisfiú elmesélte, hogy szen­vedései között egy madárra tévedt tekintete, amelyik egy háztetőn szárnyával védelmezte az erős szél ellen fiókáit. Arra gondolt, hogy Isten is így védelmezi és óvja a keresztényeket. Nővére karjában szenvedett ki - előtte még meghagyta bátyjának, hogy fiaiból egyet papnak neveljen, Macut meg arra bíztatta, hogy katekistává legyen, ha eljön az idő, hogy szabadon gyakorolhatják vallásukat Japánban. 6/ A keresztényüldözés híre lassan kiszivárgott. Egy japán hivatalos delegáció épp akkor (1871) járta a világot. Gazdasági, politikai, kul- túrális kapcsolatokat akartak kiépíteni. A nemzetközi közvéleményt erősen foglalkoztatta a japán keresztényüldözés s nem egy országban hűvösen, kimondottan ellenséges érzelmekkel fogadták őket. Hogy a- karja egy olyan ország kultűmépnek tekinteni magát, amelyik a leg­elemibb emberi jogokat lábbal tiporja? Iwakura, a delegáció vezető­je végül is táviratot küldött a japán kormánynak, hogy azonnal hagy­janak fel a keresztények üldözésével, különben nem sok remény van küldetésük sikeréhez. A cuvanói keresztények helyzete egyik napról a másikra meg­változott. A durva bánásmód abbamaradt, rendes élelmet kaptak, szabadabban mozoghattak. De még belekerült vagy másfél évbe, míg hazamehettek Nagaszakiba. Ekkorra már 660 halott volt a számüze-

Next

/
Thumbnails
Contents