A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám

116 be, ki a padok közt, ki a gyerekekhez, ki a legényekhez, ki a nagylányokhoz. .. Köztük volt Hurok Pista is. Hurokék megvendégesedtek. Ott volt náluk egy távoli, talánnegyedunokatestvér Győrszentiváhból. De Pistával igen nagy barátságban voltak. Addig marasztalták, hogy megegyeztek, hogy csak húsvét után, a locsolkodás után megy vissza falujába. így aztán Hurok Pista megkérte a lőcsfalvi papot, hogy őt is bevehessék az osztogató 'bandába".

A pap megszentelte a barkákat. A kurátor úr átvette szerepét. Ott állt az asztalnál és minddn legénynek egy köteg barkát nyújtott át. A köteg alja fiatal, hajlékony fűzfavesszőből csavart gyűrűbe volt kötve, hogy szét ne essenek a vesszők. Hurok Pista a legényekhez, rokona, a Para Imre meg a másik oldalon a nagylányokhoz került. Húzogatták és osztogatták a barkát. Ment is szépen, símán. De amikor Para Imre a Sági Terihez ért, a nagyszájú Sági Vera húgához, a vessző megmakacsolta magát és nem akart kijönni a kötegből. Erre Imre erős legénymarka rántott egyet rajta és olyan lendülettel jött elő, hogy szegény Sági Terit arcul suhintotta, úgyhogy egy hosszú vörös csíkot hagyott az arcán.

Lett erre nagy megrökönyödés a lányok közt. Össze súgtak- búgtak és nézték az idegen, szép szálas legényt, aki zavarában majd kiejtette kezéből az egész köteget. De megemberelte magát, sietős volt az osztás, mert a kórus már a kísérőének végső refrénjét énekelte. "A választott nép gyermekei kezükben pálmaágakkal - Hozsanna, dicsőség az ég Urának!"

Hogy aztán érvényes volt-e Para Imre misehallgatása, azt csak az ég tudja, mert szüntelen a rajta esett szégyen járt az eszében. Mise végén összesúgtak a Hurok Pistával és a sekrestyén keresztül kisiettek a templomkapuhoz s várták a lányokkivonulását, mert Pista úgy határozott, hogy Imrének meg kell követni a Sági Terit, mert másról ma a faluban nem fognak beszélni, csak erről. Mikor Hurok Pista meglátta Terit, magával húzta Imrét és elébeálltak. Imre legény, aki már leszolgálta a katonaévet, összevágta a bokáját, mintha a hadnagy úr előtt állna, meghajolt:- Kérem... hmm... hmm... (úgy látszik, a hanggal nem ment olyan jól, mint a bokával)... kérem hmm... hmm... (hisz a nevét sem tudta, mire Pista odastígja neki: Tériké)... kérem, Tériké, bocsássa meg nekem, igazán nem akartam, nagyon restellem...

Teri arcán még ott volt a veres csík, de most hirtelen eltűnt, a megkövetésre reagáló, még nagyobb pirosságban.- Semmi az egész, felejtsük el... izé... izé... (erre Hurok