A Szív, 1975 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
I 106 csőt kell hoznunk a szeretetben. Ez a szeretetben gyümölcsöző krisztusi élet örömünk forrása és jövő feltámadásunk záloga. Húsvét a keresztségi fogadalom, az első hitvallás és a halál-feltámadás "megújításának" ünnepe. Egész életünk minden apró halála és feltámadása, az emberi történelem nagy keresztútja és remélt feltámadása ebbe a titokba sűrűsödik ösz- sze, illetve itt valósul meg titokzatosan, de valóságosan. A szenvedőkkel való együttérzésünk és saját szenvedéseink, az igazságosságért való küzdelmünk és a nagyobb jóságért vállalt áldozataink éppúgy ide összpontosulnak, mint az igazság, szépség, jóság kibontakozását segítő kis tetteink öröme. - Krisztus feltámadott, vele együtt mi is feltámadunk. Cser László: A köd eltakarja a túloldalon a hegyeket. Nincs rá semmi bizonyíték, hogy ott az Alpok tornyosulnak. De elhiszi az ember, így mondják, térképek mutatják, levelezőlapok nyomtatják. Emberi megismerésünk mennyire mások elbeszélésén alapszik! Mennyire hiányos, részleges. Gyenge érzékeink gyenge vezetőink. Mindig ilyen ködfátylon át nézünk. Sejtünk, körvonalakat látunk, halvány képeket. Ezek között vezet az Út, a közös emberi út és a magunk Útja. Emberi szívünk tavába vetülnek az élet színes és színtelen formái, azok érkező és eltűnő, esetleges vagy örökéletű reflexei. Erre gondolok és figyelem az emelkedő ködöt. A völgy már látszik, a fák is előtűnnek. Lassan-lassan a hegyvonulat dereka is tak vannak ott, fölmászhatok és megtapasztalhatom a hegy magasságát, súlyos közelségét. Félóra járásnyira a völgyi falutól egy kis tábla három kilométer távolságban tavat jelez. Hatezer láb magasságból indulok, háromezer lábot kell megmásznom. A köves szer- pentín-út kedvenc fáim, a fenyők között kanyarog, mint egy vége- hossza-nincs kígyó. A fák körül magas fű, itt-ott virágok. A fű az emelkedés idején egyre alacsonyabb, de egyre több közte a sokszínű, apró virág. Útközben kevés emberbe botiok. Lentebb "Guten Tag"-ot mondanak, de másfélórás kapaszkodás után már "Grusze Gott" járRemete a rengetegben (svájci nyár) form át ölt. Végül már ott tornyosodnak a hegycsúcsok fölöttem. Nemcsaklátom, indulhatokis, u-
